KEZDŐLAP KERESÉS LAPOZÓ FÓRUM LINKTÁR KAPCSOLAT IMPRESSZUM
 

GYORSKERESÉS:

  >>Bejelentkezés

RÉSZLETES KERESÉS

LAPOZÓ

HÍREK
ELŐFIZETÉS
GYIK/FAQ
ARCHÍVUM
FRISS SZÁM

BLOG

 








 P a r t n e r e i n k : 





 T á m o g a t ó k : 

NKA

Üdvözöljük a Filmvilág honlapján!

Friss számunkból – 2021/11
MAGYAR MŰHELY
Gelencsér Gábor: Elveszett illúzió. Premodern magyar értelmiségi melodrámák 1.
Mohi Sándor: „Minden érdekelte”. Ágh István Huszárik Zoltánról
Kránicz Bence: A láthatatlan idő formája. Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
Schubert Gusztáv: Kell egy csapat. Magyar producerek 1.

JEAN-PAUL BELMONDO
Ádám Péter: Ászok ásza. Jean-Paul Belmondo 1933-2021

FILM ÉS IRODALOM
Árva Márton: Nincs tiszta lap. J.M. Coetzee-adaptációk
Földényi F. László: Szerelmi történet 1931-ből. Erich Kästner / Dominik Graf: Fabian
Kovács Kata: Szerepcsere. Ingmar Bergman / Hagai Levi: Jelenetek egy házasságból
Greff András: A mozigalaxis őrzői. Quentin Tarantino: Volt egyszer egy Hollywood

KÉPREGÉNYLEGENDÁK
Földváry Kinga: Varieté a nyúlüregben. Bryan Talbot: Alice in Sunderland

A JÖVŐ BIRODALMÁBAN
Varró Attila: Hamis próféciák. Dennis Villeneuve: Dűne
Andorka György: A szférák zenéje. Jóhann Jóhannsson: Az utolsó és az első emberek

FILM NOIR
Kovács Patrik: Búcsú a tegnaptól. A film noir a hatvanas években – 3. rész

FESZTIVÁL
Baski Sándor: Vihar közbeni csend. Karlovy Vary

FILM/ZENE
Déri Zsolt: A zenekar és a felfedező. Nick Moran: Creation Records – A történet

KRITIKA
Baski Sándor: Gendermetafora az élő szövetben. Julia Ducournau: Titán
Roboz Gábor: A legnagyobb pech. Anders Thomas Jensen: Az igazság bajnokai
Huber Zoltán: A számok törvényei. Cary Joji Fukunaga: 007 nincs idő meghalni
Forgách András: Hableánymagány. Christian Petzold: Hableány
Kovács Patrik: Kiterítenek úgyis. Fabricius Gábor: Eltörölni Frankot
Vajda Judit: Károly 5-től 6-ig. Nagy Borús Levente: Tantrum
Darida Veronika: Színház az egész. Demian József: Éjjeli őrjárat

MOZI

PAPÍRMOZI




Egy szám ára csak 490 Ft!
Előfizetéssel csak 395 Ft!




Cikkajánló
Kovács András Bálint: Az elfeledett nevetés (1995/01)

A némafilm-művészetből a legtöbben ma már jobbára csak a burleszkre és a vígjátékra emlékeznek, és ha a mozinéző egyáltalán szívesen néz ma némafilmet, az nem Griffith, nem Murnau, de még nem is Eizenstein lesz, hanem Chaplin, Keaton, valamint Laurel és Hardy. Milyen volt hát az átlag vígjáték, az átlag burleszk, a nagy habostorta, amiből mára már csak a hab maradt?

Első látásra nem sok meglepetés éri a nézőt: a tízes-húszas évek átlag vígjátéka átlagos volt. Ugyanazok a klisék, gesztusok, eszközök, mint a nagyoknál, csak ötlettelenebbül, mechanikusabban, igénytelenebb kivitelben, pszichológiai mélység nélkül. De épp azért jó időről-időre belenézni egy kor átlagtermésébe, hogy megtanuljuk értékelni a kiemelkedőt. Ha már unnánk Chaplint, nézzük csak meg Harry Mann vagy Ray Hughes tízes évekbeli Chaplin-imitációit! A Charlie-figurát többen is megpróbálták utánozni már pár évvel Chaplin gyors sikerei után. Az alak külsőleg tökéletes, még a mozgása is megtévesztésig hasonló, de a gegekben mindkét utánzatból hiányzik Chaplin könnyeden kecses akrobatikája, és főleg a végtelenül bonyolult gegsorozatok architektúrája. Míg Chaplinnél (és minden nagy komikusnál) a gegek egymásraépülésében a variáció és a fokozás egyszerre érvényesül, a kisebb kaliberű mesterek egy akciósorozatban hamar ismétlésbe bocsátkoznak, ez teszi lapossá műveiket. A nagymester onnan ismerszik meg, hogy egy szituációt addig csűr, csavar, amíg az utolsó lehetőséget is kifacsarta belőle, a kismester viszont minden szituációban ugyanazt a néhány ötletet süti el. Azt persze már meg sem kell említeni, hogy az igazán nagyoknál a gegekből mindig felépül egy személyiség is, a kisebbek vagy az utánzók idáig sosem jutnak el. Egy-egy jó ötlet vagy ötletsorozat azért ezekben a filmekben is található. Bármelyik nagy megirigyelhette volna például Hal Yates 1928-as, A két sóher (A Pair of Tights) című húszperces filmjében a frenetikus fagylaltos jelenetet. Két sóher alak nem akar sok pénzt költeni a nőkre, ezért inkább fagylaltozni viszik őket ebéd helyett. Autóval érkeznek a fagylaltos elé, az egyik lány kiszáll, hogy hozzon négy fagylaltot, amíg a többiek kint várakoznak. Itt egy parádés gegsorozat kezdődik, melynek során minden elképzelhető dolog megtörténik, ami megakadályozhatja, hogy a lány a négy fagylalttal eljusson az üzlettől az autóig. Pontosan látszik ezen a jeleneten, mit jelent a variáció és a fokozás kettőse a burleszkben. Az egész, majd tíz perces rész egyetlen szituációnak – a lány az ajtóban elejti a négy fagylaltot és visszamegy, hogy vegyen még egy kört – a sokszoros ismétlése. A helyzetbe azonban mindig újabb és újabb elemek kerülnek bele – az első alkalommal csak a lengőajtó üti hátba a lányt, aztán megjelenik egy másik vásárló is, aztán egy kutya stb. – és ezek egyre bonyolultabb akadályrendszert építenek föl, míg végül már ott az egész utca, a felső lakó és a rendőr, aki kergeti a közben tilosban várakozó társakat. Egyetlen motívumból a gegeknek egész szimfóniája kerekedik ki, miközben még mindig ugyanannál a szituációnál tartunk....

[tovább...]

 
Cikkek kommentjei
Szerző, cím, évfolyamlegfrissebb 
1. Melocco Miklós: Képhalmaz 1979/10 (1 komment)2020-02-08 18:50
2. Gelencsér Gábor: Psyché 2017/09 (1 komment)2019-01-08 22:46
3. Báron György: Poppy és Scottie autóba ül 2008/12 (1 komment)2018-08-31 09:01
4. Schubert Gusztáv: Mizz Bronti segít 1998/10 (1 komment)2018-07-15 18:09
5. Kelecsényi László: És akkor a Psota… 2016/05 (1 komment)2018-04-29 20:40