|
Üdvözöljük a Filmvilág honlapján!
Friss számunkból 2025/03 |
DAVID LYNCH VILÁGA
Gyenge Zsolt: Traumák mestere. David Lynch 1946-2025
Nemes Z. Márió: Lynch-árvák. Twin Peaks
Lichter Péter: A katódsugárcső molylepkéi. Lynch és az avantgárd
Zalán Márk: Más hely, más szabályok. Lynch reklámfilmjei
Lynch-mozaik (26 szerző – 26 mondat)
MAGYAR VALÓSÁG
Pápai Zsolt: Böjtidő. Kortárs magyar kisfilmek
Tóth-Gyóllai Orsolya: „Szeretnék bekerülni egy játékba”. Beszélgetés Deák Kristóffal
Vajda Judit: Hang nélkül. Schwechtje Mihály: Sünvadászat
Benke Attila: A száműzöttek filmköltője. Szenvedés és szenvedély
Navarrai Mészáros Márton: „Az effektrendőrség kiszállt a forgatásra”. Beszélgetés Sós Bálint Dániellel
KOROK ÉS THRILLEREK
Rudas Dóra: Mire ez a hiszti? Női thriller és feminizmus
Szabó Ádám: Felesleges harmadik. Két szerzői thriller: Terelés és Alaszka
Baski Sándor: Bérgyilkolok, tehát vagyok. A sakál napja – tegnap és ma
ÚJ RAJ
Bárány Bence: Babilon romjai. Alonzo Ruispalacios és a Konyha
FILMMÚLT
Murai András: Keresni a nézők kegyeit. Keleti Márton – 2. rész
Kiss Dalma: A nő és a film is marad. Szalai Györgyi, 1940-2024
Orosdy Dániel: Egy férfi és egy nő. Meg egy férfi. Netán nő. A műfaj mesterei: Bertrand Blier
FESZTIVÁL
Huber Zoltán: Szex, Marx és az amerikai álom. Sundance 2025
A Csatornán túlról (Cinema Niche – Brit filmhét)
FILM/REGÉNY
Varró Attila: Gátszakadásra várva. Három Emmanuelle
HATÁRSÁV
Földváry Kinga: Ártatlan szörnyeteg. Frankenstein a Bábszínházban
KRITIKA
Kolozsi László: Mexikó a mexikóiaké. Jacques Audiard: Emilia Pérez
Keller Mirella: Lélekállat. Guan Hu: Fekete kutya
Kovács Kata: A fájdalomtól felröhögni. Jesse Eisenberg: Rokonszenvedés
Báron György: „Nem én voltam”. Andres Veiel: Riefenstahl
Vincze Teréz: Varázslatos nyomorúság. Cinema Niche – Lee Chang-dong: Oázis
FILMIO
MOZI
STREAMLINE MOZI
PAPÍRMOZI
Egy szám ára csak 980 Ft!
Előfizetéssel csak 900 Ft!
|
 |
Cikkajánló |
Ember Judit: Haláli történet Szörény Rezsőről (1994/01)
Az élet olykor utánozza a művészetet.
A hatvanas évek divatos filmsztorija volt, hogy egy baráti társaság, mely mindenhová együttjár, egyszercsak – nem tudni, mikor, nem tudni, hol – elveszíti egyik tagját. Lepsénynél még megvolt, mondanám morbidan, de a film tragikusan hangszerelt, s az esztéták kisütötték, hogy Antonioni Kalandja a megtestesült elidegenedés.... [tovább...]
|
|
 |