DVDArzén és levendulaHorváth Balázs
Arsenic and Old Lace – amerikai, 1944. Rendezte: Frank Capra. Szereplők: Cary Grant, Priscilla Lane, Peter Lorre. Forgalmazó: Pro Video. 114 perc.
Hogy vehetnéd feleségül szerelmedet, ha négymillió szót írtál a
házasság ellen? Hogy indulhatnál nászútra, ha épp most tudtad meg, hogy kedves,
idős nénikéid méregkeverők, akik kegyeletből öreg, magányos férfiakat
szabadítanak meg „szenvedésüktől”? Az egyik testvéred Teddy Rooseveltnek hiszi
magát, a másik Boris Karloff hasonmása. Mindez csak néhány probléma, amit a
nagymenő író és színikritikus Mortimer Brewsternek (Cary Grant) meg kell
oldania egy hosszú halloweeni éjszakán Frank Capra vígjátékában.
A negyvenes évek elejére Capra, olyan filmekkel a háta mögött,
mint a Váratlan örökség, a Becsületből elégtelen vagy Az utca embere, már bőven az amerikai álom
egyik legfontosabb mozgóképes ideológusának számított. Kedvelt témája a
jószándékú, idealista egyén elkeseredett küzdelme a korrupt hatalommal szemben.
Rendíthetetlen optimizmusát több mint hetven év távlatából könnyen túlzónak
érezhetjük. Az Arzén és levendulában
azonban egy másik fontos tehetségét mutatja a rendező, a kiváló mesélőjét, aki
úgy ad elő, hogy teljesen belefeledkezünk a történetébe.
A film ugyanis, akárcsak az Ez
történt egy éjszaka, a színtiszta szórakoztatás jegyében született. A rendező
az általa már betéve ismert műfaj, a screwball
comedy alapjaira helyezi az alkotást. A végletekig precíz forgatókönyvnek
hála egyik őrült helyzetből a másikba csöppenünk, nincs megállás, pihenő vagy
üresjárat. Minden jelenet csúcsra járatja az abszurditást, minden karakter
mániákus, és mindig minden fokozható. A hebegő, kapkodó, fejvesztve rohangáló
Cary Grant talán soha nem volt ennyire vicces.
Az Arzén és levendula
igazi különlegessége azonban nem pusztán bolondosságában, hanem az azt átitató
fekete humorában rejlik. Sorozatgyilkosok, pszichopaták, őrültek, és jó pár
hulla körül bonyolódik a cselekmény, sötét és gonosz dolgokból tökéletes
vicceket csinálva. A rendezőt ismerőkben legfeljebb az kelthet hiányérzetet,
hogy Capra híres, a kisemberrel szembeni mély szimpátiája szintén a morbid
hangulat áldozatául esik. De ebben az esetben ez egy szükséges és belátható
áldozat.
Extrák: Nincsenek.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 258 átlag: 5.41 |
 |
|
