KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/április
• Kornis Mihály: A krízis – és a divatja
• Nóvé Béla: Happening helikopter-huzatban
• Reményi József Tamás: Both Benedek emlékműve Hajnali háztetők
• Székely Gabriella: Input – output Csók, anyu
• Lukácsy Sándor: Mit takar el a fügefalevél? Banánhéjkeringő
• Pošová Kateřina: Túl sok a színes csomagolás Beszélgetés Jiří Menzellel
• Koltai Ágnes: Hit, remény, félelem O-bi, O-ba, avagy a civilizáció vége
• Matos Lajos: Vigyázat! Jön a habverő! Gyilkos robotok
• Bikácsy Gergely: Don Quijote győzelme Buñuel Mexikóban
MÉDIA
• György Péter: Reklámkorszak Remlámfilm
• Lajta Gábor: Mona Lisa szereti a banánt Reklám és művészet
• Koltai Ágnes: „Gondolkodjon, érdemes!” A magyar reklámfilmekről
• Szemadám György: A rek-lám-fil-mek fon-to-sak! Reklámfilm
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: Silverado
• Vida János Kvintus: Esti eső
• Hegyi Gyula: A tuareg bosszúja
• Baló Júlia: Szerepcsere
• Farkas Ágnes: Éden akció
• Faragó Zsuzsa: Csulandra
• Faragó Zsuzsa: Rám zuhant az éjszaka
• Tamás Amaryllis: Emlékek, emlékek
• Gáti Péter: Bagoly mondja verébnek
• Tamás Amaryllis: Becéző szavak
KÖNYV
• Báron György: Egy szerelem krónikája
KRÓNIKA
• N. N.: Levélváltás az amatőrfilmről

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vidocq

Ádám Péter

 

A rendező nyilván úgy okoskodott, hogy ha egyszer ez a fegyencből lett szuperzsaru csakugyan legendás alakja a francia XIX. század első felének, akkor bármilyen badarságot nyakába lehet varrni. Meglehet, Balzac is és Victor Hugo is ugyanígy gondolkodott, csakhogy míg Vautrin és Javert felügyelő izgalmas figura, többdimenziós jellem, ez a mostani Vidocq olyan egysíkú, mintha nem is filmből, hanem számítógépes animációból lépne elibénk: a digitális technikával készült film, amely félúton van a videoklip és a számítógépes játék között, valójában az Eugene Sue-féle vadromantikus ponyvaregényt próbálja beleojtani egy amerikai szuperprodukcióba.

1830 nyara. A francia fővárost sorozatban gyilkoló rém tartja rettegésben. Nyomozás, rejtély, misztika. Sötét sikátor, boltíves üvegfúvó műhely, lombikban fortyogó életelixír. Mindeközben ártatlan szüzek tűnnek el, és tiszteletreméltó polgárokat csap agyon a mennykő. Ráadásnak a tagbaszakadt Gerard Depardieu; ő már a Nyomorultakban meg a Monte Cristo grófjában is bizonyította, milyen élethűen tud szivarozni meg fegyencet alakítani. Kár, hogy a film legelején belezuhan egy lángoló katlanba, és – hogyan, hogyan nem – csak a film legvégén kerül elő. De akkor nem kegyelmez: kiderít, leleplez, megtorol, igazságot szolgáltat.

Mindössze az a bibi, hogy a borzongásnak nem a bicegő sztori, nem az ösztövér cselekmény a forrása; az izgalmat és feszültséget a rendező pusztán technikai eszközökkel, meglepő kameramozgással, a képregényeket idéző beállításokkal, lélegzetelállító váltásokkal és vérfagyasztó hanghatásokkal teremti meg. Igaz, a film végén megtudjuk, ki volt a szüzeket elemésztő gyilkos, kicsoda a Belphegorra emlékeztető fekete lebernyeges rémalak, de az ilyen deduktív krimitől, az ilyen ködös-misztikus történettől méltán remélné az ember, hogy a tettessel együtt az irracionalitás is lelepleződjön, megbűnhődjön. Ezt itt hiába várja. Lehet rajta gondolkodni, miért.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/06 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2589