KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/április
POSTA
• Kovács Dénesné: Ki nem ismeri Hammettet?
FILMSZEMLE
• Ágh Attila: Kényszerfiatalok és a történelem
• Schubert Gusztáv: Töredékek dramaturgiája Beszélgetés Székely Gáborral
• Zalán Vince: A krónikás ember Bábolna
• Reményi József Tamás: Övön alul Falfúró
• Szilágyi Ákos: A rendetlenség varázsa Beszélgetés az elfogulatlan filmezésről
• Koltai Ágnes: Hollywoodi suszterek Szerelem első vérig

• Hankiss Elemér: Üde és gyilkos naivitás Keserű igazság
• Faragó Vilmos: Háború és háború Jöjj és lásd
• Ardai Zoltán: Boldogságmontázs Dziga Vertov, a filmszem-ember
• Bikácsy Gergely: Hidegtál, sok késsel Bűnügyi film francia módon
FESZTIVÁL
• Báron György: Tükröződések London

• Mándy Iván: Marlene Dietrich
• Dárday István: Az elmulasztott reform Vita a filmgyártásról
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Nincs kettő négy nélkül
• Nóvé Béla: A kövek ura
• Báron György: A tiszteletbeli konzul
• Kapecz Zsuzsa: Vitorlás a láthatáron
• Máté J. György: A smaragd románca
• Upor László: Vaskos tréfa
• Baló Júlia: Mi lenne, ha...
• Farkas Ágnes: Váratlan fordulat
• Mészáros István: Nap, széna, eper
• Bérczes László: A borotvás gyilkos
• Vida János: Fehér lótusz
TELEVÍZÓ
• Szekfü András: A műsorszóró műhold jelen és jövője Televíziók versenye
• Boros István: A hold árnyékában... Budapestről nézve
KÖNYV
• Ardai Zoltán: Marlene, stílus nélkül

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Televízó

Mutatóujj

N. N.

 

Adatokat nem illik találgatni: vagy tudjuk, vagy nem. Nem tartotta be ezt az egyszerű iskolai alapszabályt az Első szerelem című lengyel televíziós dokumentumjáték fordító és szinkronizáló gárdája. Mellé is fogtak: K. Kie¶lowskit, a rendezőt elkereszteltek Kazimierznek. Pedig bizony Krzyztof a keresztneve, s azonos az 1979. évi moszkvai filmfesztivál nagydíjas filmje, az Amatőrfilmes alkotójával. Így aztán a helyenként meghökkentően magyartalan szöveg és mélyen az átlagon alul sikerült szinkronizálás ballasztját amúgy is nehezen cipelő magyar változatot még ezzel a szarvashibával is megterhelték.

 

*

 

A műsorvezető álombaringató kedves szavakkal zárta az adást: „Filmszemünk mára lecsukódik, kedves nézőinknek jó éjszakát kívánunk.” A baj csak az, hogy a kedves néző nem az esti mesét nézte, hanem a televízió egyetlen, az érdeklődő laikusok számára készített filmműsorát. Ami ennél is nagyobb baj: a kedves nézőt nem pusztán laikusnak, hanem baleknak nézték. Akinek elég, ha megtudhatja az ifjú és bájos művésznők néhány személyes tulajdonságát, aki nem veszi észre, hogy nyilatkozat helyett szerepet mondanak fel. A kedves néző ezúttal bizony csak feszengett a jószándékú hozzá nem értés láttán. Jobban, mint a riporter-műsorvezető.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/02 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7993