KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/április
POSTA
• Kovács Dénesné: Ki nem ismeri Hammettet?
FILMSZEMLE
• Ágh Attila: Kényszerfiatalok és a történelem
• Schubert Gusztáv: Töredékek dramaturgiája Beszélgetés Székely Gáborral
• Zalán Vince: A krónikás ember Bábolna
• Reményi József Tamás: Övön alul Falfúró
• Szilágyi Ákos: A rendetlenség varázsa Beszélgetés az elfogulatlan filmezésről
• Koltai Ágnes: Hollywoodi suszterek Szerelem első vérig

• Hankiss Elemér: Üde és gyilkos naivitás Keserű igazság
• Faragó Vilmos: Háború és háború Jöjj és lásd
• Ardai Zoltán: Boldogságmontázs Dziga Vertov, a filmszem-ember
• Bikácsy Gergely: Hidegtál, sok késsel Bűnügyi film francia módon
FESZTIVÁL
• Báron György: Tükröződések London

• Mándy Iván: Marlene Dietrich
• Dárday István: Az elmulasztott reform Vita a filmgyártásról
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Nincs kettő négy nélkül
• Nóvé Béla: A kövek ura
• Báron György: A tiszteletbeli konzul
• Kapecz Zsuzsa: Vitorlás a láthatáron
• Máté J. György: A smaragd románca
• Upor László: Vaskos tréfa
• Baló Júlia: Mi lenne, ha...
• Farkas Ágnes: Váratlan fordulat
• Mészáros István: Nap, széna, eper
• Bérczes László: A borotvás gyilkos
• Vida János: Fehér lótusz
TELEVÍZÓ
• Szekfü András: A műsorszóró műhold jelen és jövője Televíziók versenye
• Boros István: A hold árnyékában... Budapestről nézve
KÖNYV
• Ardai Zoltán: Marlene, stílus nélkül

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vaskos tréfa

Upor László

 

A film főhőse (Alberto Sordi) amolyan nagy tréfamester. Befolyásos márki ő – a pápai titkos tanács tagja –, aki magas rangja ellenére (de annak védelme alatt) vígan űz gúnyt mindenből és mindenkiből. Tréfái hol szellemesek, hol ízetlenebbek, közönségesek, vagy épp vérlázítóak; s a koldustól a pápáig mindenkire veszélyes hősünk féktelen humora.

Minden csínyek betetőzéseként elvitet, s a maga helyébe ültet egy szénhordót – véletlen lelt hasonmását. Ennek a nem túl eredeti (és meglehetősen erőtlenül kidolgozott) dramaturgiai ötletnek köszönhetően Sordi kettős szerepben tündökölhet. Csakhogy mindez kevésnek bizonyul. Monicelli filmje nem gyalázatosan rossz, nem csapnivaló, csak éppen nincs sok értelme megnézni. Van benne egy kevés politika (a Napóleon megszállta Rómában játszódik a történet); felvillannak barátságok, szerelmek; de mindez soha nem eléggé fontosan, nem eléggé hitelesen, nem eléggé érdekesen. A legnagyobb baj azonban az, hogy az egész film – bár láthatóan annak szánták – nem elég mulatságos.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/04 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5858