KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/április
POSTA
• Kovács Dénesné: Ki nem ismeri Hammettet?
FILMSZEMLE
• Ágh Attila: Kényszerfiatalok és a történelem
• Schubert Gusztáv: Töredékek dramaturgiája Beszélgetés Székely Gáborral
• Zalán Vince: A krónikás ember Bábolna
• Reményi József Tamás: Övön alul Falfúró
• Szilágyi Ákos: A rendetlenség varázsa Beszélgetés az elfogulatlan filmezésről
• Koltai Ágnes: Hollywoodi suszterek Szerelem első vérig

• Hankiss Elemér: Üde és gyilkos naivitás Keserű igazság
• Faragó Vilmos: Háború és háború Jöjj és lásd
• Ardai Zoltán: Boldogságmontázs Dziga Vertov, a filmszem-ember
• Bikácsy Gergely: Hidegtál, sok késsel Bűnügyi film francia módon
FESZTIVÁL
• Báron György: Tükröződések London

• Mándy Iván: Marlene Dietrich
• Dárday István: Az elmulasztott reform Vita a filmgyártásról
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Nincs kettő négy nélkül
• Nóvé Béla: A kövek ura
• Báron György: A tiszteletbeli konzul
• Kapecz Zsuzsa: Vitorlás a láthatáron
• Máté J. György: A smaragd románca
• Upor László: Vaskos tréfa
• Baló Júlia: Mi lenne, ha...
• Farkas Ágnes: Váratlan fordulat
• Mészáros István: Nap, széna, eper
• Bérczes László: A borotvás gyilkos
• Vida János: Fehér lótusz
TELEVÍZÓ
• Szekfü András: A műsorszóró műhold jelen és jövője Televíziók versenye
• Boros István: A hold árnyékában... Budapestről nézve
KÖNYV
• Ardai Zoltán: Marlene, stílus nélkül

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Végsebesség

Nagy Gergely

Fellélegezhetünk: az amerikai kalandfilm a kommunizmus bukása ellenére mégsem marad ellenségkép nélkül. Itt az új ellenség, az oroszok! Hogy ők már voltak egyszer? Sebaj, ezek most más oroszok. Oroszból is többféle van: jó orosz, gonosz orosz, amerikanizált orosz, bombanő orosz, ex-KGB-s orosz. Valamint mindezek variációi, esetünkben a bombanő és az ex-KGB-s keveréke. Mert miről is van szó? Az amerikai tömegfilm jó érzékkel mozdult rá a történelmi változásra, többé nem a kommunisták a jenki mozihősök ellenfelei, nem az usankás, kalasnyikovos megszállók, hanem az öltönyös, angolul kitűnően beszélő, kiszolgált ügynökök, az „elbocsátott légió”, a gengszterré avanzsált titkosszolgálatiak.

Volt KGB-sek egy lestrapált Boeing fedélzetén, óriás, cirill betűs ládákba rejtve egy rozsdatemetőbe juttatják Oroszország aranytartalékának egy részét. A gép az Interflug egykori járata, most hullák és aranytömbök vannak a gyomrában. Két orosz ügynöknő árulóvá válik, az egyiket kinyírják a kollégái, a másik, hogy eltűnhessen, megrendezi saját halálát, egy ejtőernyős balesetet. Itt lép be a képbe az amerikai ejtőernyős srác, a botrányairól híres, ám jólelkű fickó, hogy akaratán kívül az események kellős közepén landolva megmentse a nőt, az aranyat és az USA becsületét. Győz a jenki, mi pedig, keletiek, maradunk jóravaló, buta népség, akiket fel kell szabadítani, hogy szárnyaljunk mi is, mint a légtornászok. Ez egy jól megcsinált akciókrimi. Ejtőernyős üldöz autóst, autós nőt, nő férfit, a földön és fenn a légben. Vicc, csók, pofon is van, kellő mennyiségben. A „húzónév”, Nastassja Kinski három percre tűnik fel, rossz a helyzet és az alakítás, de legalább van egy arc, amely emlékeztet minket arra, hogy léteznek másféle filmek is. Valahol az egekben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/02 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=412