KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/június
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Stílus kerestetik Kiküldött munkatársunk beszámolója

• N. N.: „Hagyd beszélni a Kutruczot!” Részletek Ember Judit 1985-ös dokumentumfilmjéből
• Máriássy Judit: Mitől hal meg a filmrendező? Befejezetlenül maradt visszaemlékezés Máriássy Félixre
• Zalán Vince: A kamerás ember Beszélgetés Koltai Lajossal
• Kovács András Bálint: A Törvény csele Jim Jarmuschról
• György Péter: Az új Éden és Pokol Ó-Hollywood
• N. N.: Életünk legszebb évei
• Vasadi Péter: Mr. Thorn, az Antikrisztus Az Ómen-trilógia ürügyén
• Ágh Attila: A fény messze van Véletlen
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Élők és holtak városa Kairó
• Bikácsy Gergely: García Márquez magyar szavai Huelva
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája
• Broczky Beáta: ...evilágból...
• Ében Viktor: Az utolsó jelenet
• Székely Gabriella: Rémült rohanás
• Fáber András: Godzilla Mechagodzilla ellen
• Koltai Ágnes: Miért?
• Ardai Zoltán: Tiszt, rózsával
• Bikácsy Gergely: A kém, aki szeretett engem
• Tamás Amaryllis: Figyelem
• Zalán Vince: Egyik viseli a másik terhét
• Schubert Gusztáv: K2 – Film a prostituáltakról (Az éjszakai lányok)
KRÓNIKA
• N. N.: Tarkovszkij-kollokvium
• N. N.: Osztrák filmhét
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Godzilla Mechagodzilla ellen

Fáber András

A fantasztikus rémfilmek kedvelői között bizonyára közhely, hogy a mecha-Godzilla nem más, mint elektronikus vezérlésű robot-Godzilla, ám az átlagos magyar moziközönségnek ez a szó éppúgy törökül (vagy inkább japánul) cseng, mint a figura eredetijének, a sárkánygyíkok rendjébe tartozó monstruózus őshüllőnek a neve. A film, amelyben feltűnik, egy több évtizede tartó, számos mesterember által készített siker-sorozat sokadik – némiképp hervadt és fantáziátlan – darabja. Az első Godzilla-film 1954-ben készült, Inosiro Honda rendezte: ez volt Japánban a kaiju-eiga (vagyis a szörny-filmek) nyitánya. Az ősidőkből ittmaradt gigantikus rémnek eredetileg a Gojira nevet adták, majd – kelendőnek bizonyuló exportcikkről lévén szó – európai fülnek jobban csengő elnevezést kerestek neki.

A tenger mélyéről felmerülő hüllő lelkialkata nem valami bonyolult: egyre-másra tördeli-tépi-rombolja a makett-erdőket, makett-hidakat és makett-épületeket. Ehhez képest meglepően csekély riadalmat kelt a fegyelmezett japán színészekben, akik körülbelül ugyanolyan faarccal veszik tudomásul a szörnyeteg megjelenését, mint Christian Morgenstern versében a tanár úr, amikor a ló becsönget lakásába, hogy felhozta a zongorakulcsot. Könnyű nekik, ők már bizonyára rengeteg Godzillával találkoztak életükben gyermekkoruk óta. Valamit azért érdemes emlékezetünkben megőriznünk ebből a filmipari tucattermékből: néhány varázsos mondatot egy fekete hegyről, melynek megjelenése az égen szörnyetegeket szabadít a világra, „amikor a Nap nyugaton kel, és a Hold vörösen nyugszik le” – mint tudjuk, e csodás képtelenségeknek minden nép képzeletvilágában nagy szerepük van. Csak attól kell óvakodni, hogy realisztikusan jelenítsük meg őket. Kár, hogy a film készítői eltértek ettől az alapszabálytól.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/06 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5406