KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/március
• Vitézy László: „Úgy érezte, szabadon él” Részletek Vitézy László dokumentumfilmjéből
• Reményi József Tamás: Csak egy bűne van A Dunánál
• Magyar Bálint: A falusi színtér A szociológus szemével
A FILMVILÁG MOZIJA
• Fáber András: A popkrisztus pokoljárása Mechanikus narancs
• Ciment Michel: Elvetemült figurák Beszélgetés Stanley Kubrickkal

• Bikácsy Gergely: Alkímia Dél
• Báron György: A vakációzás nehézségei A zöld sugár
• Barabás Klára: A klip őse Marcel L’Herbier művének újjászületése
• Hudra Klára: A szívtelen asszony
• Barabás Klára: A csonka filmek doktora Beszélgetés Szilágyi Attilával
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Az ezredik kép Nyon
• Létay Vera: Civilizációs virágoskert Tokió
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Útvesztő
• Koltai Ágnes: Őrizet
• Szemadám György: A dzsungel könyve
• Nagy Zsolt: Onimasza
• Tamás Amaryllis: Reméljük, lány lesz
• Tamás Amaryllis: Fiú nagy fekete kutyával
• Gáti Péter: Szeretem a denevéreket
VIDEÓ
• Pataki Gábor: ...a teória aranyló fája zöld Kasseli jegyzet
• Boros István: Luxus? Szűkülő kazettapiac

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Fiú nagy fekete kutyával

Tamás Amaryllis

 

Hannelore Unterberg történetének színhelye: a lehangoló lakótelepen élő egygyermekes család egyenterepe, valódi ingerszegény környezet, – pusztán fegyelmező és büntetést végrehajtó funkciójukban vegetáló szülőkkel, a családban hospitalizálódott gyerekkel, Ulffal. Ulfhoz egy napon hozzácsapódik egy hatalmas újfoundlandi, s ettől fogva élményei megsokszorozódnak, hiszen az untig ismert feladathelyzetek mellett a véletlen – cselekvésre késztető alkalmakat nyújt. A közös döntés és választás lehetősége (az újfoundlandi befogadása, családtaggá fogadása), az önállóság és egymás véleményének figyelembevétele, a magas követelmény és a figyelem, az egyéni bánásmód – amely a demokratikus stíluüt, mint legkívánatosabbat jellemzi – fényévekre esik Ulf szüleitől is. így hát Nepomuk, az újfoundlandi kutya – azzal, hogy biztonságérzetet, ragaszkodást áraszt, – a jó érzelmi légkört jelenti, az „otthon” pótlását.

A szülők állandó és indokolatlan korlátozásának következménye: Ulf megismerkedik Oscarral, a csavargóval, aki nem ismeri a sablonokat, viszont a vele való barátkozás tudatosságot, ötletességet, felszabadult játékkedvet igényel. Bizonytalan egzisztencia, de a szeretet és a beleélés képességének kultúráját garabonciás ösztöneiben érzi.

Ulfból talán a világban kellő „öntudattal” és biztonsággal mozgó személyiség lesz, mert egy öreg csavargó és egy kiebrudalt kutya ráébresztették, hogy ő sem másodrendű állampolgár. Szerencséje kivételes: növények, állatok nélkülivé szervezett, mérgezett levegőjű és szennyezett vizű életünk továbbra is a természet összhangjait nélkülöző, sivár élményvilágú gyermekeket nevel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/03 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5080