KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

      
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: „Big Zbig”

• Csejdy András: Renton rave-be ér Trainspotting
• Kövesdy Gábor: Az elveszett bizonytalanság Antonioni és Wenders
• Herskó János: Két végzős beszélget Főiskola, főiskola
• Mispál Attila: Két végzős beszélget Főiskola, főiskola
• Nádori Péter: Gran Turmismo Herskó-filmek
MAGYAR MŰHELY
• Bihari Ágnes: A történelem hátsóudvara Beszélgetés Fekete Ibolyával
OROSZ MÉDIA
• Szilágyi Ákos: Jelcinméker, Lebegyméker Virtuális Oroszország
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Csajvadék Égi manna
• Fábry Sándor: Jedi a koktélbárban Tévédizájn
• Antal István: Luxusnyomorúság Divattévé
MULTIMÉDIA
• Politzer Péter: Cinemanet
• Halápi Csaba: CD-ROM a moziban
VITA
• Kovács András Bálint: Közszolgálati reklám?
• György Péter: Félreértés és némi naivitás
KRITIKA
• Ardai Zoltán: Házas ember ajtót nyit Érzékek iskolája
• Forgách András: Veszélytelen viszonyok Carrington
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: A kertben
• Csejdy András: Tommy
• Ardai Zoltán: August King utazása
• Barna György: A hírek szerelmesei
• Hungler Tímea: Végképp eltörölni
• Mátyás Péter: Mission: Impossible
• Tamás Amaryllis: Senki bolondja
• Bíró Péter: Sztriptíz
• Harmat György: Egykoron harcosok voltak

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Senki bolondja

Tamás Amaryllis

A fészekmeleg történet rendezője Robert Benton, újságíróként, filmíróként kezdte (ő volt a forgatókönyvírója például a Bonnie és Clyde-nak). Az érzelmes film Thornton Wilder finoman megrajzolt karaktereit idézi (elsősorban a Paul Newman-i figura révén) A mi kis városunkból.

Donald Sullivan lassan érő, „halogató technikával” élő, peches ember. A fájdalmas konfliktusok, az összezilált kapcsolatok elől a magányba menekül, ezzel együtt elbűvölő egyéniség. Önsorsszorításának oka nem az önbizalomhiány, inkább a felismert szükségszerűség: legalább másoknak nem okozni további poklokat, ha már a mintacsaládfő szerepét nem számára találták ki. Némi szarkazmussal, öniróniával szemléli saját céltalannak tűnő tengődését, egy öreg hölgy albérlőjeként, örökös pereskedésben állván munkaadójával (az alkalmi munkákat kénye-kedve szerint osztogató, szélhámos Bruce Willisszel). Ezek a „meddő” és évődő kapcsolatok – szállásadónőjével vagy kártérítési perének évek óta ismert bírájával, meg egy amnéziában szenvedő szomszéd öregasszonnyal – Sullivan önmaga előtt is letagadott újfajta közeledései az emberekhez. Ennek a kis körnek ő a derűs és határozott középpontja.

Valamikor életre szóló sebeket ejtett a hozzá legközelebb állókon, de hiába hadakozott, azok sorsát az ő sorsába szőtte a lét dramaturgiája. Sullivan akkor nyeri meg a csatát, amikor ezeket a titkos, mély összefüggéseket hagyja egoizmusa fölé kerekedni. Lesz már, akinek ő az áldozatkész gyöngédség, a példa. Igaz, vénségére, – de ennek, úgy látszik, most jött el az ideje.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/09 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=349