KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
   2020/július
ÚJ-HOLLYWOOD
• Pápai Zsolt: A pátosz elsiratása Hollywoodi Reneszánsz: A melodráma
• Huber Zoltán: A hatalom rettentő abszurditása Richard Condon adaptációk
• Vajda Judit: Őrült nők ketrece A csavar fordul egyet adaptációk
• Greff András: Ragadozók rangadói A cápa és öröksége
MAGYAR MŰHELY
• Paár Ádám: „Istennel a hazáért és szabadságért” Kurucok a filmvásznon
• Darida Veronika: Filmszínpadok Filmes hatások a színházban
• Bakos Gábor: Részvéttel provokálni A késő modern Mundruczó
• Benke Attila: Falusi tűzfészek Vitézy László: Békeidő
• Benke Attila: Szorongás a Kárpát-medencében Vidéki magyar thrillerek
ÚJ RAJ
• Árva Márton: Neonszín nemzedék Beszélgetés Pablo Larraínnal
• Teszár Dávid: Humor kompromisszum nélkül Dave Chappelle
AZ ANIMÁCIÓ MESTEREI
• P. Szabó Dénes: Érett vonalak Ralph Bakshi
MICHEL PICCOLI
• Bikácsy Gergely: Az óriás Michel Piccoli (1925-2020)
• Varga Zoltán: A lázadó vadember Kultmozi: Themroc
FILM + ZENE
• Pernecker Dávid: Stresszdallamok Daniel Lopatin
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Elvetélt ötletek Mellékhatás
• Kovács Kata: Az ezredforduló üvegburája Normális emberek
• Roboz Gábor: Rengeteg hűhó Az utolsó akarat
• Barotányi Zoltán: A tűz csak a kezdet Colectív
STREAMLINE MOZI
• Teszár Dávid: Queen és Slim
• Kovács Kata: Cím nélküli dal
• Pethő Réka: Világot látok
• Vajda Judit: Téli menedék
• Alföldi Nóra: Liza története
• Baski Sándor: Az utolsó bűntény
DVD
• Kovács Patrik: A kegyelem ára
• Benke Attila: Katonatörténet
• Kránicz Bence: Közös többszörös
• Varga Zoltán: Szórakozott szomszédok

             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Streamline mozi

Téli menedék

Vajda Judit

The Lodge – amerikai, 2020. Rendezte és írta: Severin Fiala és Veronika Franz. Kép: Thimios Bakatakis. Zene: Danny Bensi és Saunder Jurriaans. Szereplők: Riley Keough (Grace), Jaeden Martell (Aidan), Lia McHugh (Mia), Richard Armitage (Richard), Alicia Silverstone (Laura). Gyártó: FilmNation Entertainment / Hammer Films. Forgalmazó: TVGo. Feliratos. 108 perc.

 

A távoli helyen található, elzárt ház motívuma számos lehetőséget rejt magában a horrorfilmes műfajban. Az osztrák Veronika Franz-Severin Fiala alkotópáros ezek közül a legkevésbé kézenfekvőt választja – második nagyjátékfilmjük után most már lehet mondani, hogy monomániásan, hiszen a szóban forgó ház a Jó éjt, anyu!-t követően az angol nyelvű Téli menedékben is csak praktikus helyszíne a szülők és gyermekek közötti, traumákkal, elfojtással és lelkiismeret-furdalással terhelt viszonyból adódó konfrontációnak. (Mindehhez csodás háttér-információ, hogy Franz és Fiala nagynéni és unokaöcs.)

Azt sem túlzás kijelenteni, hogy a Téli menedék variáció ugyanarra a témára, mint amiről a Jó éjt, anyu! szólt. Ezúttal is két gyerek kezd kínozni egy olyan anyafigurát, akit imposztornak tartanak. Csak miközben a Jó éjt, anyu!-beli ikerfiúk gyanakvása, hogy plasztikai műtétből lábadozó anyjuk egész arcot eltakaró kötései alatt nem is az anyjuk rejlik, bivalyerős high concept volt, addig a Téli menedék premisszája az édesanyjuk helyére befurakodó mostohát kikészítő testvérpárról sokkal kevésbé eredeti. És mindez sajnos az új film összes többi eleméről is elmondható: a vallási téboly már-már fájóan elcsépelt horrormotívum, ahogy a behavazott táj és a kandallós faház dominálta környezet is sokkal ismerősebb terep, mint a Jó éjt, anyu! szinte a gonoszságig steril közege volt. (Az alkotók minden bizonnyal kevésbé befogadónak érezték az osztrákhoz képest az angolszász célcsoportot.) A jó hír viszont, hogy a Téli menedék csak a korábbi munkával összehasonlítva vérzik el, önmagában nézve kiváló darabja a felfutóban lévő indie-horroroknak. Ulrich Seidl állandó forgatókönyvírójaként (és nem mellesleg feleségeként) Franz mindent tud a rémálmokról és a (vallásos) őrületről, unokaöccsével oldalán ismét remekül felépített pszichohorrort tett le az asztalra.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2020/07 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14594