KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
   2014/március
JANCSÓ MIKLÓS
• Szekfü András: Kötések és oldások Beszélgetés Jancsó Miklóssal (1968) – 1. rész
• Förgeteg Balázs: Kötések és oldások Beszélgetés Jancsó Miklóssal (1968) – 1. rész
MAGYAR MŰHELY
• Schreiber András: Két szűk esztendő Beszélgetés Havas Ágnessel
MELODRÁMA
• Pápai Zsolt: Pátosz és realizmus John Cassavetes modern melodrámái
• Kovács Ilona: Ha a botrány elmarad [RÉSZLET] Apácasors Diderot-tól napjainkig
LATIN BŰNÖK
• Géczi Zoltán: Latin bűn A latin-amerikai thriller evolúciója
KRÓNIKA
• Schubert Gusztáv: Czigány Tamás (1928-2014)
LATIN BŰNÖK
• Sepsi László: Foggal-körömmel Latin-amerikai horrorfilmek
VERHOEVEN
• Csiger Ádám: Hús + fém [RÉSZLET] Paul Verhoeven – 2. rész
• Andorka György: Engedelmes test Robotzsaru
BALKÁN EXPRESSZ
• Szíjártó Imre: Csonka napok Új szerb film
FILMZENE
• Pernecker Dávid: Ki ölte meg Bambit? Julien Temple Sex Pistols-filmjei
TELEVÍZÓ
• Gáncsos Kármen: Éjjel-nappal fikció Televíziós dokurealizmus
FESZTIVÁL
• Gellér-Varga Zsuzsanna: Én és énke a filmvásznon Amszterdam
FILM / REGÉNY
• Kolozsi László: A börtönből jött királyfi Joyce Maynard: Nyárutó
• Baski Sándor: Családi pótlék Jason Reitman: Nyárutó
KRITIKA
• Pályi András: Kérdések a múlthoz Wałęsa – A remény embere
• Huber Zoltán: Variációk kanapéra Couch Surf
• Nagy V. Gergő: Vissza a kamaszkorba Megdönteni Hajnal Tímeát
• Muhi Klára: Azok a régi hengergőzések Szerelempatak
MOZI
• Csiger Ádám: A plebejus herceg
• Baski Sándor: A Grand Budapest Hotel
• Kránicz Bence: Prince Avalanche – Texas hercege
• Forgács Nóra Kinga: Vijay és én
• Sepsi László: Én, Frankenstein
• Andorka György: Téli mese
• Huber Zoltán: Herkules legendája
• Roboz Gábor: Nyomtalanul
• Varró Attila: Műkincsvadászok
• Horváth Eszter: Idegen a tónál
• Kovács Kata: Végtelen szerelem
DVD
• Pápai Zsolt: Meteo
• Csiger Ádám: Mozimaraton: Akciófilmek hétvégére díszdoboz
• Soós Tamás Dénes: Hamarosan…
• Tosoki Gyula: Félelmetes nap
• Soós Tamás Dénes: A folyosó túloldalán

             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Couch Surf

Variációk kanapéra

Huber Zoltán

Dyga Zsombor humoros és groteszk etűdjeit Freud Zsigmond és Woody Allen kedvenc bútordarabja ihlette.

 

A kanapé igen érdekes bútordarab. Nemcsak a nappalink, de az életünk fontos kelléke, ülő- és fekvőhely, a kényelmes beszélgetések és kényelmetlen éjszakák észrevétlen kísérője. A főnév konkrét, elsődleges értelméhez az idők folyamán számtalan asszociáció tapadt. A szó az otthonosság és az otthontalanság érzését ugyanúgy felidézheti bennünk, mint a nagy megmérettetések előtti várakozások, a veszekedések utáni különalvások vagy épp a terápiás feltárulkozások fontos perceit. Sőt, a kanapé egy divatos kifejezés részeként mostanság újabb jelentésréteggel gazdagodik, az alternatív utazási lehetőségként divatba jött couch surfing ugyanis már a hozzá kapcsolódó életmód szinonimájaként is működik. Ha jobban belegondolunk, a kanapéról kanapéra vándorló, mások életébe bepillantó átutazó, illetve a saját figuráit tanulmányozó, újabb és újabb mozikat forgató filmes között nem is olyan nagyok a különbségek.

Dyga Zsombor és alkotótársai kitűnő érzékkel választottak címet és vezérfonalat, mikor szkeccsfilmjük ötletforrásaként, dramaturgiai segédeszközeként és összekötő motívumaként egyaránt a kanapét használják. A Couch Surf tíz epizódja hétköznapi figurákat mutat be, akik az ismerős berendezési tárgyon ülve, egymással beszélgetve keverednek furábbnál furább helyzetekbe. Kezdetben csak sodródnak az árral és nem igazán értik az eseményeket, majd ha csak egy pillanatra is, de kénytelenek szembenézni a saját illúzióikkal, illetve önmagukkal. Hol finoman elrajzolt, hol kifejezetten groteszk szituációk bontakoznak ki, humoros fordulatokkal és pimasz csattanókkal fűszerezve. Nem társadalmi metszet és nem is nemzedéki portré születik, a hangsúly a játékosságon és a koncepció variációs lehetőségein van, az alkotók a kanapéhoz kapcsolható fontosabb jelentéstársításokra fókuszálnak.

Dyga Zsombor üde színfoltja a hazai filmes palettának. Imádott műfajait és kedvenc előképeit képes jótékonyan továbbgondolni és minden erőlködés nélkül átültetni a számunkra is ismerős környezetekbe. Az író-rendező szimpatikus elhivatottságát szerencsére a finanszírozási problémák sem befolyásolják, a kisebb költségvetés és a magas színvonal nála nem egymást kizáró tényezők. Az Uno apokaliptikus rövidfilmje, a Tesó békásmegyeri „indie-vígjátéka” és a Kész cirkusz lakóparki akcióvígjátéka után a Köntörfalak rafináltan egymásba fűzte a romantikus komédiák, a bosszúmozik, a háztáji thrillerek és a kamaradrámák elemeit és elbeszélői megoldásait. A Couch Surf különálló epizódjai újabb zsánerkalandozásokra adnak lehetőséget, a fő iránymutatást Woody Allen és követői biztosítják, míg sorvezetőül a hétköznapok jobban-rosszabbul palástolt szorongásai szolgálnak.

Az epizodikus szerkesztésmód nagy előnye, hogy az ötletek egymástól függetlenül is kibonthatóak, nincs feltétlenül szükség komolyabb elbeszélői kapcsolódásokra. A párkapcsolati zűrök mellé nyugodtan illeszthető morbid mini-krimi vagy frappáns horror parafrázis, a mai magyar közállapotokat kifigurázó, orwelli abszurd és egy „pokoli” parabola békésen megférnek egymás mellett. Bár a történetek színvonala némileg ingadozó, a fanyar humor, a közvetlenebb hangulatok és a tetszetős képi világ jótékony összhangot eredményeznek. Az egyes felvonások között talán nem ártott volna némi áthallást és feszesebb tematikai egységet biztosítani, a film felépítése mégis működik. A szkeccs-forma legnagyobb erőssége ez esetben talán az lesz, hogy tulajdonképp mindenki főszerepet játszik, a színészek így egyértelműen brillírozhatnak.

Dyga magabiztosan, tetszetős stílusban mesél, szépen visszatartja a kulcsfontosságú információkat és jó tempóban tárja elénk a történeteket. A karakterek és a párbeszédek életszerűek, a helyszínek ezúttal is remekül mutatnak a vásznon, a teremtett atmoszférák mégsem tűnnek mesterkélteknek. A magyar közönségfilmet gyakran éri az a vád, hogy bántóan izzadságszagúan, erőltetetten próbál lazának tűnni. A Couch Surf ékesen bizonyítja, hogy a könnyedebb, játékosabb forma és az igényesség remekül kiegészíthetik egymást. Egy fesztelen komédia nem törvényszerűen lapos vagy ötlettelen – még akkor sem, ha a film ihletője egy egyszerűnek tűnő bútordarab, mondjuk épp egy kanapé volt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/03 52-52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11831