KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/március
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Tiszta Amerika Magyar filmipar
• Kolozsi László: Magyar kopó Hazai bűnfilmek
• Schreiber András: Pótkávé Bűnügyi tévémagazinok
EDGAR ALLAN POE
• Géczi Zoltán: Míg e rejtélyt meglesem Edgar Allan Poe
• Janisch Attila: Az inga alatt A filmszerűtlen Poe
ALVILÁGI AMERIKA
• Roboz Gábor: A bánatos krónikás Dennis Lehane
EDGAR ALLAN POE
• Kovács Marcell: Többször használatos rémálmok Poe és Corman
KAMASZMOZI
• Varró Attila: A változás kora Farkasember-filmek
• Vajda Judit: Grimm és az idegenek Nem félek a farkastól
• Jankovics Márton: A korona súlya Kamaszkirálynők
• Forgács Nóra Kinga: Nem leányálom Andrea Arnold: Akvárium; Lone Scherfig: Egy lányról
OLIVEIRA 101
• Forgách András: Az öregkor diszkrét bája Manoel de Oliveira
ÉSZAK-KOREA
• Teszár Dávid: Remetediktatúra Dokumentumfilmek Észak-Koreáról
• Csoma Mózes: Pulgaszari Sin Szang Ok megpróbáltatásai
FESZTIVÁL
• Barkóczi Janka: Cigányút
KÖNYV
• Schubert Gusztáv: Filmsziget BBS 50
• Grunwalsky Ferenc: A Sáncban
TELEVÍZÓ
• Kemenes Tamás: Szigorúan nyilvános Rejtett kamerás műsorok
• Baski Sándor: Csak egy kattintás A filmelőzetesek története 3.
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Körkörös történelem Oda az igazság
• Bori Erzsébet: Vendégjáték Erdélyben Peter Strickland: Varga Katalin
• Gorácz Anikó: Háromszög franciaágyra Májusi zápor
MOZI
• Vincze Teréz: Éhség
• Schreiber András: Kilenc
• Baski Sándor: A sötétség határán
• Fekete Tamás: Mindenki megvan
• Varró Attila: Komfortos mennyország
• Kovács Marcell: Éli könyve
• Sepsi László: Légió
• Teszár Dávid: Milarepa
• Tüske Zsuzsanna: Testvérek
• Parádi Orsolya: Coco Chanel és Igor Sztravinszkij
• Vajda Judit: Fekete villám
• Alföldi Nóra: 9
DVD
• Ádám Péter: Truffaut-gyűjtemény
• Pápai Zsolt: A vonat
• Alföldi Nóra: Náci zombik
• Tosoki Gyula: Idegenek Velencében

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Mindenki megvan

Fekete Tamás

Everybody’s Fine­ – amerikai-olasz, 2009. Rendezte és írta: Kirk Jones. Kép: Henry Braham. Zene: Dario Marianelli és Sir Paul McCartney. Szereplők: Robert De Niro (Frank Goode), Drew Barrymore (Rosie), Kate Beckinsale (Amy), Sam Rockwell (Robert), Katherine Moennig (Jilly). Gyártó: Miramax. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 100 perc.

 

A tisztességes kétkezi munkában és méltósággal viselt özvegységben megöregedett Frank öregkorára kénytelen szembesülni azzal, hogy családtagjai számára már csak egy kötelezően és sűrű bocsánatkérések közepette lemondandó program maradt. Ha ők nem jönnek hozzá, kénytelen ő felkeresni őket, így a „négy gyerek-négy város-négy utazás” alapon szerveződő, hosszúra nyúlt kiruccanás kézenfekvő lehetőséget kínál nem csupán neki, hanem az egyszeri néző számára is, hogy számot vessen életével, kihagyott és elhibázott lehetőségeivel, valamint eddigi életével.

A Mindenki megvan alapjául a giccshatáron ide-oda lavírozó Giuseppe Tornatore azonos című, 1990-es filmje szolgál, amelyben Marcello Mastroianni alakította a magára maradt öregurat. Míg Tornatore keserű drámája szürreális betéteivel, álomképeivel, keserédes nosztalgiájával, valamint nyíltan és büszkén vállalt utalásaival Fellini örökségét folytatta (mindenekelőtt az Amarcord párás szemű nosztalgiáját), addig az angol Kirk Jones első filmjéhez, az általa írt és rendezett Lottózsonglőrökhöz képest finoman hangolt, és szándékoltan derűs melankóliával kezelt családegyesítő road movie-t faragott az eredeti műből. A remake-ben azonban nem csupán a hangvétel, hanem a karakterek is jelentős változáson mentek keresztül: a hazugságokba és látszatvilágba menekült gyerekeknél és a be nem váltott ígéreteknél lényegesebb az egymásra találás öröme és a biztos anyagi jólét. A legszembetűnőbb különbség azonban a szeretethiány és kétségbeesés miatt végül öngyilkosságba menekült, jelen nem lévő testvér figurájában érhető tetten; az ezúttal egyértelműen tehetséges művész halála alól nem csupán ő, de szinte az egész család felmentést kap. A film végén a sírnál elmormolt „Mindenki jól van.” pedig egész más környezetben, egész más előjellel kerül kimondásra.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/03 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10107