KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

    
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/március
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Tiszta Amerika Magyar filmipar
• Kolozsi László: Magyar kopó Hazai bűnfilmek
• Schreiber András: Pótkávé Bűnügyi tévémagazinok
EDGAR ALLAN POE
• Géczi Zoltán: Míg e rejtélyt meglesem Edgar Allan Poe
• Janisch Attila: Az inga alatt A filmszerűtlen Poe
ALVILÁGI AMERIKA
• Roboz Gábor: A bánatos krónikás Dennis Lehane
EDGAR ALLAN POE
• Kovács Marcell: Többször használatos rémálmok Poe és Corman
KAMASZMOZI
• Varró Attila: A változás kora Farkasember-filmek
• Vajda Judit: Grimm és az idegenek Nem félek a farkastól
• Jankovics Márton: A korona súlya Kamaszkirálynők
• Forgács Nóra Kinga: Nem leányálom Andrea Arnold: Akvárium; Lone Scherfig: Egy lányról
OLIVEIRA 101
• Forgách András: Az öregkor diszkrét bája Manoel de Oliveira
ÉSZAK-KOREA
• Teszár Dávid: Remetediktatúra Dokumentumfilmek Észak-Koreáról
• Csoma Mózes: Pulgaszari Sin Szang Ok megpróbáltatásai
FESZTIVÁL
• Barkóczi Janka: Cigányút
KÖNYV
• Schubert Gusztáv: Filmsziget BBS 50
• Grunwalsky Ferenc: A Sáncban
TELEVÍZÓ
• Kemenes Tamás: Szigorúan nyilvános Rejtett kamerás műsorok
• Baski Sándor: Csak egy kattintás A filmelőzetesek története 3.
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Körkörös történelem Oda az igazság
• Bori Erzsébet: Vendégjáték Erdélyben Peter Strickland: Varga Katalin
• Gorácz Anikó: Háromszög franciaágyra Májusi zápor
MOZI
• Vincze Teréz: Éhség
• Schreiber András: Kilenc
• Baski Sándor: A sötétség határán
• Fekete Tamás: Mindenki megvan
• Varró Attila: Komfortos mennyország
• Kovács Marcell: Éli könyve
• Sepsi László: Légió
• Teszár Dávid: Milarepa
• Tüske Zsuzsanna: Testvérek
• Parádi Orsolya: Coco Chanel és Igor Sztravinszkij
• Vajda Judit: Fekete villám
• Alföldi Nóra: 9
DVD
• Ádám Péter: Truffaut-gyűjtemény
• Pápai Zsolt: A vonat
• Alföldi Nóra: Náci zombik
• Tosoki Gyula: Idegenek Velencében

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Kilenc

Schreiber András

Nine­ – amerikai-olasz, 2009. Rendezte: Rob Marshall. Írta: Anthony Minghella és Michael Tolkin. Kép: Dion Beebe. Zene: Maury Yeston. Szereplők: Daniel Day-Lewis (Guido Contini), Marion Cotillard (Luisa Contini), Penélope Cruz (Carla), Nicole Kidman (Claudia Nardi), Judi Dench (Liliane), Kate Hudson (Stephanie), Sophia Loren (Mamma). Gyártó: The Weinstein Company / Relativity Media. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 112 perc.

Légy olasz – hirdeti Rob Marshall (Chicago, Egy gésa emlékiratai) filmje, és ennél a nézőcsalogató marketingfogásnál nem is jut tovább. A Kilenc főhajtás egy olyan Broadway musical előtt, amely az alkotói válságról készült egyik leghíresebb szerzői film előtt tiszteleg. Csakhogy míg Federico Fellini Nyolc és félje hihető-átélhető módon nyújt bepillantást az alkotói- és magánéleti válság kulisszái mögé, addig Marshall mozija a kettős adaptáció során kilúgozódik (hiába hozza egytől-egyig a kötelező elemeket: művészi csömör, nőimádat, hűtlenség, katolikus frusztráció), így aztán az élvezetes látványvilág és a parádés szereposztás ellenére (pontosabban a történet elsilányítása miatt) megmarad egészestés retro-útifilmnek, amely azonban kiválóan példázza az amerikai showbusiness Európa-kötődését – még akkor is, ha a „Légy olasz” reklámszlogen jegyében az angolajkú szereplők egytől-egyig itáliai akcentussal próbálkoznak. Gyönyörű vonalvezetésű kabriók, szép szabású öltönyök, csinos kiskosztümök, napszemüveg éjszakai viseletként – leginkább erre alapoz Marshall filmje.

Nem is kell ehhez Fellini, elegek a sztárok, akiknek kézzel fogható karakter híján csak a divat-csillogás marad (pózol itt Penélopé Cruztól, Sophia Lorenig minden nő). Ráadásul – bár ez nem Rob Marshall hibája – kiemelkedő zenei motívum híján a muzsika sem kárpótolja a nézőt a sterilizáltNyolc és félért. (Ha már Fellini eredetijéhez hasonlítjuk: zenei világa egy Guns’n Roses klipet idéz, Slash hátán a cédula ezúttal azt kérdi, „merre vagy Nino Rota”.) Annak ellenére, hogy ódzkodunk a pontozásos értékeléstől: a nyolc és feles skálán a Kilenc jóindulattal két pontot ér.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/03 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10106