|
|
|
Film / RegényJonathan Levine: Eleven testekFél-életSepsi László
A zombifilm és a románc
metszéspontjában különleges helyet foglalnak el azok a műfajhibridek, amelyek
az élőhalott-invázió külső fenyegetése (Hullajó,
Haláli hullák hajnala) helyett a párkapcsolat egyik szereplőjévé emelik a
göröngyök közül előkúszó újraéledt korpuszt. A halálból visszahozott szerető szinte
klasszikusnak tekinthető alapsémája (Re-animátor
2: Az újraélesztő menyasszonya) mellett az ezredforduló után számos
alacsony költségvetésű függetlenfilm lelt felkavaró metaforát az
élőhalott-tematikában, a zombi-fertőzéssel járó lassú fizikai leépülést
érzékenyen megfeleltetve egy párkapcsolat visszafordíthatatlan szétrohadásának.
A Shadow of the Dead vagy a Zombie Honeymoon filléres
önmarcangolásaiban az érzelmek múlandósága ölt testet a folyton éhes, lassan
szertepotyogó hősszerelmesekben, ahol egy idő után eldönthetetlen, hogy mi volt
előbb: a csendes elidegenedés vagy az immár kellőképpen indokolt fizikai undor.
A szintén élőhalottakkal és romantikával bűvészkedő Eleven testek azonban a másik végletből indít: nem a test
leépülésében tükröződő lelki pusztulás vet véget egy virágzó szerelemnek, hanem
utóbbi állítja meg a hullafoltok terjedését.
A
Szépség és a Szörnyeteg történetének nagyfokú variálhatósága mindig is fontos
ihletforrás volt a horrorszerzők számára, hiszen a monstrum különösebb
nehézségek nélkül behelyettesíthető óriásgorillától a vámpírig szinte bármely
kreatúrával (remélhetőleg egy Cthulhu-variációra sem kell már sokat várni). A
zombik nem túl szerencsés testi adottságaik miatt eddig viszonylagos hátránnyal
indultak a tömegfilmes párválasztásban és Jonathan Levine (Majd meghalnak Mandy Lane-ért, Fifti-fifti) regényadaptációja is
inkább szemérmesen megfeledkezik a fizikai inkompatibilitásról (meghagyva azt a
fent részletezett horrordrámáknak és a Porn
of the Dead-féle sokkprodukcióknak). Ehelyett az Eleven testek családbarát módon az élőhalott létet a
kora-felnőttkori elidegenedés metaforájaként használja – hasonlóan a Zombielandhez vagy a zombik helyett
evilági limbóban ragadt holtakkal operáló Dead
Like Me-hez –, ezáltal megszabadulva a téma minden olyan aspektusától, ami
túlontúl zsigeri lenne a PG-13-as besoroláshoz. A főszerepbe emelt hulla, R
(ejtsd: Romeo) ugyanazokkal az ironikus riposztokkal reflektál a körülötte lévő
világra, amik általában a Jesse Eisenberg alakította élhetetlenek sajátjai
(különös hangsúllyal a monoton hétköznapok visszásságain): mint arra a film
szinte összes humorpatronját eldurrantó nyitójelenet rávilágít, a céltalan
csoszogással töltött zombi-lét lényegében alig különbözik a világvégét megelőző
állapotoktól. Így annak ellenére, hogy tessék-lássék felsorakoztatja a
zombifilm számos állandó motívumát, agyevéstől a kihalt városok
panorámaképeiig, az Eleven testekben
a feltámadt hullák okozta világégés mindvégig másodlagos kulissza marad, miközben
a vígjátéki alapötleten is rendre felülkerekedik a Majd meghalnak Mandy Lane-ért csendes melankóliája.
A Fifti-fifti után Levine ezúttal rák
helyett zombikórral vitte vászonra egy helyét kereső fiatal felnőtt megváltástörténetét,
akinek élet és halál mezsgyéjéről kell visszatalálnia a teljes szívvel átélt mindennapokhoz.
De míg a két éve készült dramedyben precízen egyensúlyozott romantikus komédia
és keserédes dráma között, a műfajparódia háttérbe szorulásával az Eleven testeken eluralkodik az Alkonyat-filmeket idéző szentimentalizmus
– lásd az érzelmeiket visszanyerő holtak vérvörösen dobbanó digitális szíveit
–, ezzel az alapkoncepció játékosságát is alárendelve a banális
sablonmegoldásoknak. Levine szerelmi leckéje a kezdeti lendület után szinte
észrevétlenül adja meg magát a románcok legnagyobb ellenségének: a rutinból
fakadó unalomnak.
Eleven testek (Warm Bodies) –
amerikai, 2013. Rendezte: Jonathan
Levine. Írta: Isaac Marion
regényéből Jonathan Levine. Kép: Javier Aguirresarobe. Zene: Marco Beltrami, Buck Sanders. Szereplők: Nicolas
Hoult (R), Teresa Palmer (Julie),
Dave Franco (Perry), John Malkovich (Grigio). Gyártó: Summit – Make Movies – Mandeville
Films. Forgalmazó: Pro Video. Feliratos. 98 perc.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 805 átlag: 5.81 |
 |
|
|
|
