Láttuk mégÁtkozottak, szeretlek benneteketCsantavéri Júlia
Alternatív kultúra – ez a fogalom jelzi Olaszországban mindazokat a művészeti és általános kulturális törekvéseket, amelyek a tömeges fogyasztást meghatározó intézményektől viszonylag távol, főként a helyi szervek vagy más független csoportok anyagi és erkölcsi támogatásával megkísérlik, hogy választási lehetőséget nyújtsanak a hivatalos vagy éppen hivatalosan ellenzéki ideológiákkal és esztétikákkal szemben. Ez a kultúra mindig közösségi, és bár hagyományosan politikai színezetű, mégsem törekszik átfogó megoldások elfogadtatására. Inkább a csoportok sajátosságainak legmegfelelőbb kérdéseket igyekszik megfogalmazni, erőteljes azonosulási mintákat kínálva közönségének is.
Csak ennek a folyamatnak a tükrében értelmezhető Marco Tullio Giordana alkotása, amely 1980-ban a locarnói fesztivál nagydíját nyerte el. Az 1968-as forrongásban felnőtt nemzedék önreflexiója ez a film, pillanatfelvétel tíz évvel a forradalomnak álmodott mozgalom kifulladása után. Olyan időszakot ábrázol, amelyben az államgépezet megmerevedése, az intézmények, pártok elbürokratizálása, a társadalmi szerepek elbizonytalanodása és a háttérből egyre erőteljesebben előretörő „vörös” és fekete terrorizmus megszünteti a hiteles cselekvés lehetőségét. A Moro-gyilkosság után eluralkodó félelem és a tömegkommunikáció által tudatosan szított általános bűntudat-érzés pedig már az egyén önazonosságát is veszélyezteti.
A rendezőt azonban nem az idevezető folyamatok izgatják, hanem a kialakult helyzet, az a légszomjhoz hasonló állapot, amelyben a tények jelentőségüket vesztik, a racionális cselekvés értelmetlen, s a lázadás egyetlen reális célja a halál. Olyan hőst választ, aki e tíz év utolsó felét az országon kívül, Latin-Amerikában töltötte, s így nem volt alkalma belenőni, fokozatosan belesimulni az új helyzetbe. Látszólag tétova sodródása a régi barátok, harcostársak és ellenségek között valójában súlyos küzdelem a megértésért, a cselekvési tér kialakításáért. Megemészthetetlen lett számára azonban a világ, amelyben végképp megbuktak hajdani eszméi, és ő maga is elfogadhatatlan, eleven anakronizmus a környezete számára. Nem keveredik nagy összeütközésekbe. Apró események, találkozások és elválások őrlik fel lassanként érzelmi tartalékait, sodorják értelmetlen pusztulásba.
A film alkotói egyértelműen azonosulnak hőseikkel, sajátjuknak vállalják ezt a világot. Ez a különös elfogadás, mely átok és szeretet egyszerre, adja a film sajátos atmoszféráját és okozza fénytöréseit; néhány fanyarul szép pillanat mellett melodramatikus közhelyeket is teremtve.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1124 átlag: 5.46 |
 |
|
