KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/február
KRÓNIKA
• N. N.: Muszter
• N. N.: Mihályffy Sándor (1937–2007)
• N. N.: „20 alatti” filmek fesztiválja Pályázati felhívás
MAGYAR FILM
• Bikácsy Gergely: Arcok a kazamatákból Szemle ’56 fölött
• Kornis Mihály: Hétköznapi kádárizmus Egy árulás utóélete
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Ararát Pesten Beszélgetés Sándor Pállal
• Hungler Tímea: Tőzsde-rulett Beszélgetés Török Ferenccel
• Bori Erzsébet: Dráma a rendházban Beszélgetés Maár Gyulával
• Varga Anna: A gyávaság kora Magyar zsáner
• Dániel Ferenc: Éljen Nyúl! Fábri Zoltán: Hannibál tanár úr
• N. N.: Fábri Zoltán filmjei

• Géczi Zoltán: Ördöglakat, mennyei mátrix El Topo
TELEVÍZÓ
• Varró Attila: Büntetés a mennyből Columbo-sorozat
• Kis-Bócz Éva: Németország keresi a gyilkost Derrick, Tetthely
FESZTIVÁL
• Schreiber András: Egész estés álmok Anifest – Egész estés rajzfilmek
• Vincze Teréz: Animált világok Anifest – Rövid rajzfilmek
• Vincze Teréz: Animált világok Anifest – Rövid rajzfilmek
• N. N.: A 4. Anifest díjai
KRITIKA
• Báron György: Múlt nélküli emberek Alkonyi fények
• Takács Ferenc: Média-monarchia Stephen Frears: A királynő
• Vajda Judit: Korengedmény Rohonyi Gábor: Konyec
• Vincze Teréz: Orosz (ext)rémmese Ilja Krzsanovszkij: 4
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Megetett társadalom
• Vaskó Péter: Apocalypto
• Vajda Judit: Ahogy tetszik
• Csillag Márton: Parfüm – egy gyilkos története
• Vízer Balázs: Déjà vu
• Herpai Gergely: Bűnös viszonyok
• Birkás Péter: Renaissance
• Vajda Judit: Terhelt Terkel
DVD
• Pápai Zsolt: Kamera által homályosan
• Kovács Marcell: A texasi láncfűrészes mészárlás
• Tosoki Gyula: A gonosz érintése
• Csillag Márton: Jamaica fogadó

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Megetett társadalom

Ardai Zoltán

Fast Food Nation – amerikai, 2006. Rendezte és írta: Eric Schlosser könyvéből Richard Linklater. Kép: Lee Daniel. Zene: Friends of Dean Martinez. Szereplők: Greg Kinnear (Henderson), Wilmer Valderrama (Raul), Catalina Sandino Moreno (Sylvia), Luis Guzmán (Benny), Patricia Arquette (Cinthy), Ashley Johnson (Amber). Gyártó: HanWay / Participant / BBC. Forgalmazó: Best Hollywood. Feliratos. 116 perc.

 

Zsírhalmokat csont- és bőrke-őrleménnyel, valamint száradtvérrel dúsan összekeverve már nagyjából előáll a burger-alapmassza. Ehhez még darált húst kell adagolni a „húspogácsa” elnevezés jogszerűsége és a lefagyasztandó lepénykék nemesebb színe kedvéért. Tehénszart elvileg nem írtak elő sehol a masszához, de – mint a bestseller-szerző Eric Schlosser és az ő nyomán a texasi független filmes Richard Linklater értesít erről – némely burgergyárak mészárszéki részlegében a bélkitépő alkalmazottak kissé túlhajszoltak, tisztogatási feladatukat nem áll módjukban maradéktalanul ellátni.

A filmbeli cég célzatosan a mexikói határhoz telepítette legnagyobb burgerüzemét, oda, ahol a texasi munkajogi gyakorlat bízvást a legoldottabbnak mondható. Botrányhoz itt az sem vezet, hogy az ideszökő mexikóiak közül évente többen lábatlanul vagy félkarúan búcsúznak a gyártól, ahová pedig ép testtel érkeztek (az ellenük felhozott drogvád – laboratóriumi trükökkel társítva – rutinszerű eszköze a gyors, költségkímélő kiakolbólításoknak), vagy hogy a női alkalmazottak – nehogy fedél nélkül maradva vissza kelljen imbolyogniuk Mexikóba – rendre kiszolgálják a művezető magánköveteléseit.

A Megetetett társadalommal nem Linklater vígjátéki vonulata folytatódik (amely különben sem mutatott erős fekete-komédiai hajlamokat), hanem a másik, a meggyőződésesebb. Most csupán a két keretrész, a bevezető szekvencia és a kimenet tréfálkozó kedvű; a köztük húzódó drámai játék – a maga dokumentarisztikus stílvonásaival együtt – szárazan komor hangnemű. Az ellenpontozás gyér, de emlékezetes, például a folklorikus bendzsómotívum az éjjeli embercsempész-jelenetben, vagy a visszatérő képek a burgercég belső nyomozásra küldött menedzserének termékfogyasztásáról. Ahogyan ez a tisztességes ember újra meg újra kötelességtudóan szájához emelgeti a gagyi eleséget, annak csendes, de ellenállhatatlan humora van. Néhány percre beugranak ikonszínészek is, így Bruce Willis, aki imidzsétől elütően korhadt jellemű lokális potentátként oktatja ki a központ (burgertesztek miatt aggódó) küldöttét a morális realizmus nevében.

A központi témát bajos itt meghatározni, mert elmondatik (Kris Kristofferson), hogy ha minden szabály érvényesülne, a burger akkor is hitvány vacsora volna, másfelől pedig hogy grandiózus rá a kereslet. Ha a legdelikátabb mexikói lány beleszerethetett az említett művezetőbe, akkor mi hogyne szerettünk volna bele a burgerbe? Aztán erőteljesen tematizálódik itt még a modern vágóhídi hangulat is, amely korántsem kizárólagosan burger-összefüggésű.

A csörlős vágóhidak viselt dolgait szükséges szörnyűségnek fogjuk fel, de vajon diszkrét maradhat-e a szellemiségük, vagyis jelentheti-e csakis puszta önmagát? Álljon itt egy részlet abból a regényből, amelyben az arisztokratikus emberevő és sorozatgyilkos dr. Hannibal Lecter repülőre száll Itáliában. „Az utasok nyálkás hússal és ömlesztett sajttal készült, fridzsiderben hűtött szendvicseket tömnek magukba, és szívják egymás bélgázait a gazdaságosan megforgatott levegőben. Egyfajta változata ez a szennyvízelvnek, amellyel a szarvasmarha- és disznókereskedők álltak elő az ötvenes években. (…) Messze elöl egy áporodott film megy. A doktor egy piton türelmével várakozik.”

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/02 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8892