KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/január
KRÓNIKA
• (X) : Diák Rövidfilm Fesztivál
• (X) : Metropolis pályázat
• (X) : Hartley-Merrill nemzetközi forgatókönyv-író pályázat

• Varga Anna: A Paradicsom kapui India – Bollywood
• N. N.: Indiai melodrámák
• Király Jenő: Dévi, a Földanya Az indiai melodráma asszonyai
• Beregi Tamás: Gőzdaliák és turbinakriplik Az ipari forradalom mozija
• Poszler György: Tudomány és regénycsoda Verne és a kalandregény
• Varró Attila: A fehér ember bölcsője Tarzan, a civilizátor
• Szilágyi Ákos: A toll démona Eizenstein erotikus rajzai
• Pápai Zsolt: Aranypolgár, Budapestről Fejős Pál portréjához
• N. N.: Fejős Pál filmjei a Duna Televízióban
TELEVÍZÓ
• Ozoli Gábor: Tiétek a világ A francia zavargások és a média
• Reményi József Tamás: A Nagy Óvoda A Nagy Könyv
• N. N.: A Nagy Könyv
FESZTIVÁL
• Palotai János: Mozgóképzőművészet Velencei Biennálé
• Karátson Gábor: A legfőbb jóság Kínai filmhét
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Gengszterek és filantrópok Manderlay
• Báron György: Csoda a plázában Az igazi Mikulás
• Bori Erzsébet: Bumfordiak Szőke kóla
• Csillag Márton: Ajándék ez a mag Csak szex és más semmi
• Barotányi Zoltán: A pénz szaga Kulcsár & Haverok
LÁTTUK MÉG
• Kubla Károly: Harry Potter és a tűz serlege
• Kolozsi László: Az igazság fogságában
• Wostry Ferenc: Hideg csontok
• Békés Pál: Szent Lajos király hídja
• Csillag Márton: Bőrnyakúak
• Kárpáti György: A köd
• Parádi Orsolya: Mianyánk kivan
• Földes András: A bomba átmérője
• Köves Gábor: Durr, durr és csók
• Dercsényi Dávid: Kisiklottak

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Narnia krónikái: A Hajnalvándor útja

Szabó Noémi

The Chronicles of Narnia: The Voyage of the Dawn Treader­ – brit, 2010. Rendezte: Michael Apted. Írta: C.S. Lewis regényéből Christopher Markus, Stephen McFeely, Michael Petroni. Kép: Dante Spinotti. Zene: David Arnold. Szereplők: Ben Barnes (Caspian király), Skandar Keynes (Edmund), Georgie Henley (Pevensie), Will Poulter (Eustace). Gyártó: Twentieth Century Fox. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 113 perc.

Gyakorlatilag a Harry Potter és a Halál Ereklyéi – I. rész-szel egy időben került mozikba a harmadik Narnia-film, van tehát választási lehetőség a karácsonytájt szórakozni induló családok számára. Igaz, míg a Harry Potter-széria valóban kinőtte már a tizenkét évesek talárját, a Narnia-sorozat epizódról epizódra igyekszik visszafiatalodni, így nem öregszik együtt a rajongókkal, hanem minden alkalommal újakat toboroz.

Mindkét stratégiának megvannak az előnyei és hátulütői: a Narnia-franchise újra és újra kénytelen friss közönséget hódítani, de a mindenkori gyerekeknek mindig izgalmas lehet, és a menetközben felnőtt rajongók nosztalgiából szívesen viszik el porontyaikat a majdan aktuális részre; ezzel szemben a Harry Potter-epizódok között fel sem tűnik egy-két gyengébb fejezet, hiszen egy stabil bázis mindenképpen megnézi az aktuális darabot, mindaddig, amíg Harry története véget nem ér, és az aranytojást tojó tyúk végleg ki nem merül. Sajnos a Narnia ezzel együtt az örök második; a történetvezetés esetlensége, a durván felskiccelt karakterek, a humor hiánya és a helyenként kifejezetten gagyi látványvilág a világ pereméhez tartó kalandos tengeri utazásról mesélő harmadik részben is változatlanul középszerűvé és sekélyessé teszi a végeredményt.

A bebetonozott korhatár stratégiája a főszereplő színészek sorsát is megpecsételi, hiszen hőseink is csak addig léphetnek Narnia területére, amíg még szükségük van a biblikus játszótérre, hogy felnőttként már a megfelelő vallási ikonnal felszerelkezve tudjanak a gonosz útjába állni. Ennek megfelelően a Narnia pixelvilágából kinőtt szereplők kénytelenek betanítani az utánpótlást, majd könnyes búcsút venni Aslantól (valamint a szó szoros és átvitt értelmében is tenyérbe mászó Cin lovagtól), és visszabújni az ismeretlenségbe.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/01 53-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10486