KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/január
KRÓNIKA
• (X) : Diák Rövidfilm Fesztivál
• (X) : Metropolis pályázat
• (X) : Hartley-Merrill nemzetközi forgatókönyv-író pályázat

• Varga Anna: A Paradicsom kapui India – Bollywood
• N. N.: Indiai melodrámák
• Király Jenő: Dévi, a Földanya Az indiai melodráma asszonyai
• Beregi Tamás: Gőzdaliák és turbinakriplik Az ipari forradalom mozija
• Poszler György: Tudomány és regénycsoda Verne és a kalandregény
• Varró Attila: A fehér ember bölcsője Tarzan, a civilizátor
• Szilágyi Ákos: A toll démona Eizenstein erotikus rajzai
• Pápai Zsolt: Aranypolgár, Budapestről Fejős Pál portréjához
• N. N.: Fejős Pál filmjei a Duna Televízióban
TELEVÍZÓ
• Ozoli Gábor: Tiétek a világ A francia zavargások és a média
• Reményi József Tamás: A Nagy Óvoda A Nagy Könyv
• N. N.: A Nagy Könyv
FESZTIVÁL
• Palotai János: Mozgóképzőművészet Velencei Biennálé
• Karátson Gábor: A legfőbb jóság Kínai filmhét
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Gengszterek és filantrópok Manderlay
• Báron György: Csoda a plázában Az igazi Mikulás
• Bori Erzsébet: Bumfordiak Szőke kóla
• Csillag Márton: Ajándék ez a mag Csak szex és más semmi
• Barotányi Zoltán: A pénz szaga Kulcsár & Haverok
LÁTTUK MÉG
• Kubla Károly: Harry Potter és a tűz serlege
• Kolozsi László: Az igazság fogságában
• Wostry Ferenc: Hideg csontok
• Békés Pál: Szent Lajos király hídja
• Csillag Márton: Bőrnyakúak
• Kárpáti György: A köd
• Parádi Orsolya: Mianyánk kivan
• Földes András: A bomba átmérője
• Köves Gábor: Durr, durr és csók
• Dercsényi Dávid: Kisiklottak

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Csak szex és más semmi

Ajándék ez a mag

Csillag Márton

Harmincas nő férfit keres, a gyerek jöhet, az apa nem. Goda Krisztina romantikus vígjátéka színházi bonyodalmakkal.

 

Negyedszázaddal Gothár Péter államszocialista szinglidrámája után a magányos magyar nő még mindig biztos egzisztencia után áhítozik. Az épülő kapitalizmusban nem a lakás teremt biztonságot, hanem az anyaméh.

Igaz, hogy túlzás volna párhuzamot vonni az Ajándék ez a nap késő-kádári társadalomrajza és az utóbbi évek legintelligensebb magyar közönségfilmjének élő emberi szövettel bevont műanyagvilága között – mert míg Gothár drámája a legvidámabb barakk (talán) legszomorúbb sorsait mutatja be, addig a Csak szex és más semmi legfőbb célkitűzése az, hogy hősei a végefőcím előtt megtalálják vélt boldogságukat –, a merész hasonlat mégis helytálló, hiszen mindkét film a groteszk élethelyzetek abszurd vonásait emeli ki, s az egyik akarattal, a másik esetleg akaratlanul mutat rá a népességcsökkenés problémájának gyökerére. Zéman Irén (Esztergályos Cecília) szeretője és névházastársa között hányódva keresi a megnyugvást jelentő budai kéjlakot, a színházi dramaturg Dóra (Schell Judit) azonban kéj útján szeretne lakot teremteni utódjának, aki a közműhálózati rajz után végre a város társadalmi térképén is bebiztosítaná az anyuka jól megérdemelt helyét. Az egyik nő egy lakásban találna rá önmagára, a másik reprodukció útján nyerne önigazolást. Ennyit változott a világ huszonöt év elteltével? Az annak idején luxusnak tűnő, de mára már köznapiszámba menő külsőségek után végre a belső értékek felé fordultunk, vagy egyszerűen a romantikus vígjáték műfaja kívánja meg az abszurd, de jól kibontható alaphelyzetet?

Az elsőfilmes rendezőnő ha nem is ünnepi, de nagyon takaros csomagolásban nyújtja át a nézőknek a gyermektelensége miatt boldogtalan színházi dramaturgnő kedves-szerelmes társkereső-kálváriájának történetét. A harminchárom éves Dóra szexet akar és gyereket, de szerelmet nem, mert csalódott a férfiakban. Akarhatna persze terepjárót vagy teniszpályát, mert az is megkapható kölcsönös szeretet és feltétlen bizalom nélkül, de akkor nem fél- vagy álértelmiségi vígjátékról beszélnénk, hanem szatíráról. Goda Krisztina azonban ragaszkodik a biztos-befutó zsánerhez, melyet az utóbbi években a Bridget Jones-filmek alkotógárdája csiszolt fényesre, és minden hercehurca nélkül adoptálja Budapestre Londont, színházra a könyvkiadót, vidéki színészre a City-dzsigolót, elismert dramaturgra a szürke irodakukacot. A társíró-rendezőnő magyar színházi közegbe ülteti a Jó és a Tökéletes férfi közötti választás drámáját, és a beépített anekdota-világ segítségével (a rendező autokrata perverz barom, a primadonna nimfomán hisztérika, a bonviván vidéki, a csapnivaló színészlány monológot akar) teszi hihetővé és szerethetővé a környezetet. A főszereplő Schell Judit, a két udvarló (Csányi Sándor és Seress Zoltán) és a húzónév Dobó Kata hízelgően jól teljesítenek – mert ismerik a terepet, és mert forgatókönyv-beli figuráik nem a levegőben lógnak. S ha ezeknek a karaktereknek van is a vetített képen túli kiterjedésük – azaz személyiségük –, a történet sekélyessége miatt kapcsolataik mégis nélkülöznek mindenfajta mélységet.

Goda filmje igyekezete ellenére sem ér nyomába Woody Allen személyiség- és létboncolgató keserédes vígjátékainak, annyiban mégis emlékeztet a – manapság egyre inkább a fősodor felé kacsingató – mester munkáira, hogy anekdotákból épített kisvilágában (magyar színházi élet) rendszerint tisztességes csattanót talál az egyes epizódok végére. Nem nagy dicsőség ez, de a mai magyar filmvilágban mégis csodabogárnak számít az az alkotó, aki egy viccet jól képes elmondani. A Csak szex és más semmi tele van jó viccekkel, melyeket jól esik egyszer meghallgatni, de izgalmas vagy tanulságos történet nem kerekedik ki belőlük. Goda Krisztina biztonsági játékot játszik, kerüli a intellektuálisan vulgárisból a közönséges felé tartó mellékutakat, az egzisztencialista vígjátékok és a randimozik rajongóinak igényeit mégis egyaránt kiszolgálja. A legújabb magyar szinglifilm nem ér ugyan a háború előtti nagypolgári-irodaházi komédiák nyomába, de korlátozott eredetiségével még így is könnyedén lepipálja a korszak filmjeinek mai remake-jeit.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/01 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8488