KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/december
KRÓNIKA
• N. N.: 13. Európa Filmhét
• Báron György: Elia Kazan (1909-2003)

• Földényi F. László: Női Krisztusok Lars von Trier hősnői
• Varga Balázs: A kolorádói krétakör Dogville
• Kriston László: Színpadra húzva Beszélgetés Lars von Trierrel
• Vágvölgyi B. András: Az életműépítő és a szerelmes Kill Bill
• Forrai Krisztián: Bang, bang Tarantino-zene
• Strausz László: Hongkongi kapcsolat Kelet, nyugat akcióban
• Strausz László: Ázsia idézőjelben
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Szellemmozi Velence
• N. N.: A 60. velencei filmfesztivál díjai
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: A megtalált idő
• Pápai Zsolt: Anya
• Köves Gábor: Grazia szigete
• Vaskó Péter: S.W.A.T.
• Kis Anna: Tokiói tortúra
• Kovács Marcell: Volt egyszer egy Mexikó
• Hungler Tímea: Holdfényév
• Köves Gábor: Kapitány és katona
• Vajda Judit: A tenger
• Csillag Márton: Igazából szerelem

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Tizenkét hónap

Lajta Gábor

Orosz meséből készült japán rajzfilm, amely nem igazán oroszos, de nem is japános. Persze nem kellene valamilyen nemzeti jelleget számon kérnünk rajta, ha önmagában is erőteljes, eredeti alkotás volna. De ahogyan egyes japán nők európaivá operáltatják szemüket, úgy próbálnak egyes japán filmek is asszimilálódni a nemzetközi rajzfilmgyártás sematikus hagyományaihoz. Így az orosz környezet felületesen jelzett; a figurák és a háttér sokszor elválnak egymástól – a táj sokkal realisztikusabban megrajzolt, mint az emberi alakok. (Ez egyébként a rajzfilmek gyakori betegsége – a háttérrajzoló általában más, mint a figurák tervezője.) Pedig az alakok szellemesebb és gazdagabb jellemzése elevenebbé tehetné a szomorkás mesét, a szegény árva, gonosz mostoha, akaratos királykisasszony és a hónap igazságosztó szellemeinek történetét, melyben tanulságul az évszakok változásának törvénye-hatalma szolgál.

Egyébként tagadhatatlan, hogy az évszakok viharos kavarodása grafikailag szépen megoldott, a téli táj egészen hátborzongatóvá válik időnként. Hokuszai, a nagy japán mester csodálatos Fuji-látképei jutottak eszembe – a Fujiyama világa esőben, hóban, viharban, az ott élő emberekkel, állatokkal –, e leheletfinom tónusú és éles vonalú fametszetek akár egy elképzelt rajzfilm fázisai lehetnének.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/05 45-46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7108