KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/január
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró

• Schubert Gusztáv: A prófécia éve 2001. Űrodüsszeia
• Bodoky Tamás: Időmátrix Beszélgetés Galántai Zoltánnal, Székely Lászlóval és Szilágyi Ákossal
• N. N.: Az Űrodüsszeia és a technika
• Dániel Ferenc: Űrkaland és laposfogó MIR-képek
• Nyírő András: Se HAL, se drót
• Karátson Gábor: Szkifisztalker Tarkovszkij jövőképe
• Schubert Gusztáv: Dr. Mocsok A rosszízlés diadala
• Pápai Zsolt: A néző meztelen Tabu a kukában
• Beregi Tamás: Excrementum sacrum A betiltott test
• Békés Pál: Tök sirály! Szleng-szinkron
ANIMÁCIÓ
• Varró Attila: Utópia a rajzlapon Miyazaki Hayao
• Láng István: Dragon Ball, a kultuszmese Botrány-anime
MAGYAR MŰHELY
• Bársony Éva: Ideológiai kalandfilm Beszélgetés Fekete Ibolyával
TELEVÍZÓ
• Mihancsik Zsófia: Képszabadság Beszélgetés a magyar médiáról Dessewfy Tiborral és Kovács András Bálinttal
• Bóna László: Csevegő fejek Távduma
• Bodolai László: Perpatvar és paragrafus Jogi show
KRITIKA
• Zoltán Gábor: Pacsmag Egyszer élünk
• Bori Erzsébet: Álomalkotó népek A másik ember iránti féltés diadala
• Bikácsy Gergely: Vándorvitorlán Agyő, édes otthon!
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A vágy forradalma
• Ágfalvi Attila: Vatel
• Boronyák Rita: Pokémon
• Varró Attila: Blöff
• Pápai Zsolt: A 6. napon
• Békés Pál: A Kelet az Kelet
• Mátyás Péter: A bájkeverő
• Kézai Krisztina: Apádra ütök
• Strausz László: Zűrzavar
• Tamás Amaryllis: Charlie angyalai
• Hungler Tímea: Sátáni játszma
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Illés

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Amerikai vérbosszú

Soós Tamás Dénes

The Limey – amerikai, 1999. Rendezte: Steven Soderbergh. Szereplők: Terence Stamp, Peter Fonda, Barry Newman. Forgalmazó: Best Hollywood. 89 perc.

 

Steven Soderbergh csaknem feledésbe süllyedt remeke ez a lélektani bosszúthriller, amiben a rendező humorosra puhított rabló-pandúr játékok (Mint a kámfor, Ocean’s 11) helyett konok retorziók és elszabott apa–lánya-kapcsolatok terepére surran. A lánya gyilkosát hajszoló Wilson (Terence Stamp adja csontvázszerűre aszott arccal) revansmissziója papíron mindössze egy sallangot félresöprő bűnmozi, Soderbergh – és Sarah Flack vágó – kezében viszont formai stílusbravúr. A hol előresiető, hol múltba révedő, időbontásos cselekményfűzés technikájában az érzéseiről sírmélyen hallgató tolvaj minden kósza gondolata, lopakodó mélabúja, felerősödő bűntudata összecsomósodik. Az élete során rárakódott magányt és elszigeteltséget már a dialógusokat elcsúsztató és a beszélő arc helyett a kiüresedő, bosszús tekintetet mutató képalkotási metódus rajzolja meg. A múlt és jelen között cikázó időkezelés az elégtételéért mindenkin keresztülgázoló haramia saját életével való számvetését tükrözi. Az ugróvágások pedig Wilson érthetetlen cockney-szlengben beszélő, különc karakterére, és bosszújának abszurd vonásaira terelik a figyelmet: a brit gengszter a film nagy részén és emberek tucatján úgy törtet végig, hogy mit sem tud lánya halálának körülményeiről.

De nem csak emberek, ideák is elhullanak itt: az Amerikai vérbosszú Soderbergh rezignált számvetése az ellenkultúra és a függetlenség mítoszával. A gyáva, gerinctelen antagonista: a hatvanas évek rock and rollját tömegcikként kiárusító zeneproducer. A hollywoodi renitensek legendás alakja, Peter Fonda játssza, jobbkezét pedig Barry Newman, a Száguldás a semmibe sofőrje. Az ellenkultúra ma már szertefoszlott mítosz, a lázadókra a betagozódás vár. 1999 után Soderbergh is hosszú évekre félreteszi függetlenségét. Ironikus stiklije, hogy ezt a művét még hatvanas/hetvenes évtizedváltás bűnfilmjeiről mintázta: az Amerikai vérbosszú A játéknak vége és az Öld meg Cartert! kései gyermeke, amiben nem Wilson revansvétel feletti elégedettsége, hanem a semmibe fúrt tekintete jelöli ki a végpontot.

Extrák: semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/01 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11577