|
|
|
DVDAmerikai vérbosszúSoós Tamás Dénes
The
Limey – amerikai, 1999. Rendezte: Steven Soderbergh. Szereplők: Terence Stamp,
Peter Fonda, Barry Newman. Forgalmazó: Best Hollywood. 89 perc.
Steven
Soderbergh csaknem feledésbe süllyedt remeke ez a lélektani bosszúthriller,
amiben a rendező humorosra puhított rabló-pandúr játékok (Mint a kámfor, Ocean’s 11) helyett konok retorziók és elszabott apa–lánya-kapcsolatok
terepére surran. A lánya gyilkosát hajszoló Wilson (Terence Stamp adja
csontvázszerűre aszott arccal) revansmissziója papíron mindössze egy sallangot
félresöprő bűnmozi, Soderbergh – és Sarah Flack vágó – kezében viszont formai
stílusbravúr. A hol előresiető, hol múltba révedő, időbontásos cselekményfűzés
technikájában az érzéseiről sírmélyen hallgató tolvaj minden kósza gondolata,
lopakodó mélabúja, felerősödő bűntudata összecsomósodik. Az élete során
rárakódott magányt és elszigeteltséget már a dialógusokat elcsúsztató és a
beszélő arc helyett a kiüresedő, bosszús tekintetet mutató képalkotási metódus
rajzolja meg. A múlt és jelen között cikázó időkezelés az elégtételéért
mindenkin keresztülgázoló haramia saját életével való számvetését tükrözi. Az
ugróvágások pedig Wilson érthetetlen cockney-szlengben beszélő, különc
karakterére, és bosszújának abszurd vonásaira terelik a figyelmet: a brit
gengszter a film nagy részén és emberek tucatján úgy törtet végig, hogy mit sem
tud lánya halálának körülményeiről.
De
nem csak emberek, ideák is elhullanak itt: az Amerikai vérbosszú Soderbergh rezignált számvetése az ellenkultúra
és a függetlenség mítoszával. A gyáva, gerinctelen antagonista: a hatvanas évek
rock and rollját tömegcikként kiárusító zeneproducer. A hollywoodi renitensek
legendás alakja, Peter Fonda játssza, jobbkezét pedig Barry Newman, a Száguldás a semmibe sofőrje. Az
ellenkultúra ma már szertefoszlott mítosz, a lázadókra a betagozódás vár. 1999
után Soderbergh is hosszú évekre félreteszi függetlenségét. Ironikus stiklije,
hogy ezt a művét még hatvanas/hetvenes évtizedváltás bűnfilmjeiről mintázta: az
Amerikai vérbosszú A játéknak vége és
az Öld meg Cartert! kései gyermeke,
amiben nem Wilson revansvétel feletti elégedettsége, hanem a semmibe fúrt
tekintete jelöli ki a végpontot.
Extrák: semmi.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 417 átlag: 5.47 |
 |
|
|
|
