KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/december
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Régi és új A film alászállása

• Beregi Tamás: Volt egyszer egy jövő Filmek az időlabirintusból
• Herpai Gergely: A létezés bábjai Idő és számítógép
• Schubert Gusztáv: Körkörös ROMok Borges és a bábeli könyvtár
• N. N.: Borges a filmvásznon
TITANIC
• Bori Erzsébet: Vízállásjelentés Titanic Fesztivál
• Ardai Zoltán: Egy katonaének Szellemkutya
• Horváth Antal Balázs: Egyenes beszéd Igaz történet

• Karátson Gábor: A múlt-jelen sötét falán Peter Brook: Mahábhárata
• Bodolai László: Hanimun, félhold, mozivarázs Úton Indiába
• Ágfalvi Attila: Csendes filmek dicsérete Claude Goretta
• Ádám Péter: André de Toth
• N. N.: Tóth Endre filmjei
FESZTIVÁL
• N. N.: Az OFF fődíjasai
• Stőhr Lóránt: Mélyebb értelem? Open Film Fesztivál
KRITIKA
• Bori Erzsébet: A város éjszakája Lőporos hordó
• Ágfalvi Attila: Téli táj, bicikli Észak, Észak
• Békés Pál: Trendszerváltás Hippolyt
• Muhi Klára: Nesze neked szabadság! Egérút
• Gervai András: Kilenc és fél Claude Lanzmann: Soah
LÁTTUK MÉG
• Máriássy Vanda: Séta a Holdon
• Ádám Péter: Asterix és Obelix
• Békés Pál: Sztárral szemben
• Kis Anna: Szentivánéji álom
• Varró Attila: Háborgó mélység
• Halász Tamás: Életfogytig
• Vidovszky György: Bosszúból jeles
• Somogyi Marcell: Amerikai pite
• Tamás Amaryllis: Tarzan
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Az utolsó szilveszter

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hitler titkárnője

Pápai Zsolt

 

A világfordító történelmi események szemtanúi, illetve az ezen eseményeket levezénylő személyek közeli ismerősei, munkatársai dokumentumfilmek hálás riportalanyai, még akkor is, ha netán az általuk mondottak kevés újdonságot tartalmaznak. Ha a megszólaló – pozíciójából vagy egykori szerepéből adódóan – fontos vagy fontosnak vélt személy, akkor megszólalásának szenzációértéke feledtetheti szavainak esetlegesen csekély információértékét.

Néhány évvel ezelőtt kisebb szenzációt váltott ki Németországban, hogy Adolf Hitler egykori titkárnője, az öt évtizeden át a történészek és újságírók elől masszívan elzárkózó Traudl Junge végre feltárulkozott, és előbb megjelentette visszaemlékezéseit, majd a kamera elé is leült. Könyve és a róla készült dokumentumfilm nagy vihart kavart, és egy játékfilmet is szült: jórészt ezekre támaszkodva forgatta le tavaly Oliver Hirschbiegel A bukás című munkáját.

A Hitler titkárnőjét 2002-ben mutatták meg a Berlinálén, Frau Junge halála előtt néhány nappal. A négy hosszabb beszélgetésből összeállított filmnél kevés sterilebb megmunkálású, eszköztelenebb stílben készült mozgókép-dokumentum született a mozi száztíz éve alatt: a rendezők a dísztelen háttér előtt – balra egy pocsék virágcsendélet, jobbra könyvespolc – végig szekondban veszik riportalanyukat, aki előbb magáról és családjáról, majd a nemzetet (meg)vezető diktátor szolgálatában eltöltött három évéről beszél.

Nem sok új információt kínálva, legyen szó az 1944. júliusi, Stauffenberg ezredes megszervezte merényletkísérletről vagy Hitler és szűkebb környezete bunkerbeli végnapjairól. A szerény dokumentumértékű mű személyes sorsdrámaként érdekes igazán. Néhol ugyan az önvád hangjai is kihallatszanak a monológból, egészében véve mégis olybá tűnik fel, hogy a végtelenül naiv Frau Junge bő fél évszázad után sem tudta feldolgozni élete nagy traumáját. Több olyan pillanat is akad a filmben, mely ezt látszik igazolni: az egyik legmeglepőbb, amikor Junge asszony a Führer pacifizmusáról (!) beszél, a másik, amikor Hitler kutyáját, a bunkerben ciánkapszulától odaveszett Blondie-t siratja.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/06 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8298