KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/július
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Frank Sinatra 1915–1998

• Schubert Gusztáv: Saint-Just Godard Utcakő és kamera
• Ludassy Mária: Harminc év után Párizsi tavasz
• Tillmann József A.: Dizájn és forradalom Németország '68-ban
• Hirsch Tibor: Kisgenerációk cifra nyomorúsága Jégvihar
MEDIAWAVE
• Kövesdy Gábor: A magyar ugaron Mediawave
• Csejdy András: Tartós hullám Mediawave
• Csejdy András: Kimodva, kimondatlan Beszélgetés Parti Nagy Lajossal

• Takács Ferenc: A Gonosz keresztútja: vámpír-western Vámpírok
• Pápai Zsolt: Mindenszentek éjszakája John Carpenter rémálmai
• N. N.: John Carpenter
• Varró Attila: X-ekták Idegenek az éjszakában
• Ágfalvi Attila: Don Luis esete Vérnősző Barommal és Éneklő Farkasszukával Buñuel és Kékszakáll
• N. N.: Lynch a Filmvilágban
• Horváth Antal Balázs: Johnnie Farragut történetei David Lynch: Hotelszoba
TELEVÍZÓ
• Gombár Csaba: Képszavazás Választási levelek
• Lengyel László: Képszavazás Választási levelek
FESZTIVÁL
• Báron György: A látás tökéletlensége San Francisco
FILMZENE
• Fáy Miklós: M, mint ember Greenaway és Mozart
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Levélpiszok Ponyvalevél
LÁTTUK MÉG
• Csejdy András: Vérfagyasztó
• Halász Tamás: Életre-halálra
• Harmat György: Palmetto
• Hungler Tímea: Vad vágyak
• Petrányi Viktória: Szegény embert az amish húzza
• Vidovszky György: Balkáni törvények
• Tamás Amaryllis: A család szégyenei

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Yesterday

Vajda Judit

Yesterday – brit, 2019. Rendezte: Danny Boyle. Írta: Richard Curtiss és Jack Barth. Kép: Christopher Ross. Zene: Daniel Pemberton. Szereplők: Himesh Patel (Malik), Lily James (Ellie), Kate McKinnon (Debra), Sophia Di Martino (Carol), Joel Fry (Rocky), Ed Sheeran. Gyártó: Decibel Films / Working Title. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 116 perc.

 

Milyen lenne egy világ a Beatles nélkül? És milyen lenne ez a Beatles nélküli világ, ha a legendás együttes dalaira egyedül egy folyton próbálkozó, mégis sikertelen zenész emlékezne? Ez a high concept olyan elképesztően zseniális, hogy képtelenség elrontani – gondolhatnánk. És vélhetően ezt gondolták a Yesterday című zenés romantikus fantasy alkotói is, Nagy-Britannia jelenleg két legbefolyásosabb filmese, a romkompápa Richard Curtis forgatókönyvíró és Danny „Trainspotting” Boyle rendező, mivel az alapötlethez nem sok pluszt adtak hozzá.

Pontosabban több minden felmerül filmjükben a popzene mai siralmas helyzetének szóló kritikától kezdve a korszakalkotónak elkönyvelt alkotások relativitásán át a sztárcsinálás mechanizmusának cinizmusáig – de mindez csak érintőlegesen jelenik meg, rosszabb esetben egy félmondat, jobb esetben egy jelenet erejéig, a problémákból semmi sincs igazán kibontva.

A Négy esküvő és egy temetés, a Sztárom a párom és az Igazából szerelem hol írója, hol rendezője ráadásul nem tudott kibújni a bőréből, és a zenei cselekményszál mellett szerepel egy azzal (eleinte) egyenértékű románc vonulat is, ami lassanként a Beatles-paradoxon fejére nő, a végére totálisan elnyomva azt. Ugyanakkor annyira nem lett lenullázva a zene(anti)történeti vonal, hogy a romkom legalább olyan erővel hasson, ahogy Curtis más munkáiban szokott: így aztán a végére kapunk is valamit, meg nem is, jól szórakozunk, de hiányérzetünk is van, meghatódunk, de valami azért piszkálja a csőrünket.

A Yesterday bűbájos mozi, tele rengeteg apró sziporkával (az például, hogy mi minden tűnt még el a világból a Beatlesszel együtt, kiváló ötlet), amelyek azonban nem lettek eléggé összeérlelve. Amíg nézzük, csodásan fogjuk érezni magunkat szűk két órára, de egy ilyen kombótól (Beatles! Boyle! Curtis! Lily James!) joggal várhat többet a mozinéző. Szóval a kiinduló gondolatnak végül is ellentmondva: az alkotók sok mindent adtak hozzá a high concepthez, csak nem eleget. Ahhoz legalábbis nem eleget, hogy a film olyan zseniális legyen, mint az alapötlet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/08 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14183