KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/szeptember
KRÓNIKA
• Takács Ferenc: William S. Burroughs 1914–1991

• Csejdy András: Nincs pardon Marco Ferreri
• N. N.: Marco Ferreri
• Ardai Zoltán: Latin-európai psycho Ismét a Dillingerről
• Fekete Ibolya: Egy bizonyos idegállapot Délkelet-európai filmhét
• Makai József: Turbópartizánok A szép falvak szépen égnek
• Bori Erzsébet: Birodalmi lépegetők Új orosz filmek
• Horváth Antal Balázs: A magány mozaikképei Atom Egoyan
• N. N.: Atom Egoyan
• Kömlődi Ferenc: Virtuális szeretők Exotica
• Upor László: Toll a füledbe Orton, a botrányos életű zseni
KRITIKA
• Molnár Gál Péter: Woody Allen barna pulóverben Hatalmas Aphrodite
• Fáy Miklós: A klarinétos Woody-zene
• Bóna László: Az eltűnt idő lábnyomában Elveszett világok
• Asbóth Emil: A testrabló Kockázatos játék
• Hirsch Tibor: Vakvágányon Retúr
• Turcsányi Sándor: Reservoir Girls Fülledtség
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Cigányok ideje
• Bori Erzsébet: Batman és Robin
• Turcsányi Sándor: Kolja
• Ardai Zoltán: A selyem sikolya
• Kovács Kristóf: Sötét zsaruk
• Tamás Amaryllis: Nekem 8
• Harmat György: Féktelenül 2.
• Speier Dávid: Menekülés Los Angelesből

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Láncreakció

Vidovszky György

Talán még soha sem szaladt ennyit egyszerre Keanu Reeves, mint ebben a filmben. Szerepe ugyanis nagyrészt erre korlátozódik, hiszen őt üldözi gonosz hatalomvágytól vezérelve valamilyen földalatti titkosszervezet és merő félreértésből az FBI is. (Az a gyanúm, hogy ez utóbbi szervezetet csak a hollywoodi filmproducerek találták ki.) Az amerikai nép egyszerű, naiv gyermeke ezalatt mindenre elszánt, misztikus akcióhőssé válik, aki előbb csak MacGyver fantasztikus találékonyságát, később Stallone ökölcsapásait is meghazudtolva győzedelmeskedik a... Kin is? Azon, aki az új, vízből nyerhető, környezetbarát energiaforrás kikísérletezésében barátjaként vele együtt dolgozott, de később kiderült róla, hogy cinkelt lapokkal játszik, és egy titkosszervezet tagja, amely csupa barátságtalan emberből áll, s amely őt sem sajnálná eltenni láb alól, ha rájönne a vizes kísérletet beindító titkos frekvenciára(?), amit viszont ez az árva, szaladgáló gyalogkakukk-Reeves tud csak. Azt, hogy ez a gonosz tudós miért robbantatta fel a saját találmányát a film elején, ha egyszer nem ismerte pontosan a tervrajzot, már én sem tudom megválaszolni. Ez is csak amolyan füstbe ment terv.

Tartogat még egy-két hasonlóan titokzatos momentumot Andrew Davis (A szökevény) új filmje, ami pedig a végeredményét tekintve nem meglepetés. Csak nézünk, mint a moziban, amikor lézerrel izgatják a vizet egy nagy átlátszó hordóban, a víz meg csak fortyog és rázkódik. Nem értjük pontosan, mi történik, de örülünk neki, mint ahogy örülünk, ha az üldözők pórul járnak, és örülünk, ha kedvenceink kimásznak a leglehetetlenebb helyzetből is. Nem lehet már kizökkenteni a nézőt a tudományoskodással, világrengető problémákkal, ha megkapja rendre a várt cirkuszi mutatványt. És ha jól sikerül, a taps sem marad el. A megmenekült, mosolygó párost – helyettünk – a filmen körülöttük állók tapsolják meg. Micsoda önirónia!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/11 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=389