KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/szeptember
KRÓNIKA
• Takács Ferenc: William S. Burroughs 1914–1991

• Csejdy András: Nincs pardon Marco Ferreri
• N. N.: Marco Ferreri
• Ardai Zoltán: Latin-európai psycho Ismét a Dillingerről
• Fekete Ibolya: Egy bizonyos idegállapot Délkelet-európai filmhét
• Makai József: Turbópartizánok A szép falvak szépen égnek
• Bori Erzsébet: Birodalmi lépegetők Új orosz filmek
• Horváth Antal Balázs: A magány mozaikképei Atom Egoyan
• N. N.: Atom Egoyan
• Kömlődi Ferenc: Virtuális szeretők Exotica
• Upor László: Toll a füledbe Orton, a botrányos életű zseni
KRITIKA
• Molnár Gál Péter: Woody Allen barna pulóverben Hatalmas Aphrodite
• Fáy Miklós: A klarinétos Woody-zene
• Bóna László: Az eltűnt idő lábnyomában Elveszett világok
• Asbóth Emil: A testrabló Kockázatos játék
• Hirsch Tibor: Vakvágányon Retúr
• Turcsányi Sándor: Reservoir Girls Fülledtség
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Cigányok ideje
• Bori Erzsébet: Batman és Robin
• Turcsányi Sándor: Kolja
• Ardai Zoltán: A selyem sikolya
• Kovács Kristóf: Sötét zsaruk
• Tamás Amaryllis: Nekem 8
• Harmat György: Féktelenül 2.
• Speier Dávid: Menekülés Los Angelesből

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kolja

Turcsányi Sándor

 

Mi muzsikus lelkek, mi bohémiai fiúk, mi a jég hátán is zenélünk... Česi jšou muzikanti, azaz, ahány cseh, annyi zenész. A világ filmművészetében egyedülálló módon az idézett mondás és a fenti gondolatkör mentén szerveződött egykor az egyik legizgalmasabb iskola, amit ma cseh új hullámként tartunk nyilván. Látszólag e tájon bolyong Zdenĕk Svĕrák idén Oscar-díjjal kitüntetett filmje, a Kolja is. Mondom, látszólag, mert dehogyis. Kezdjük azon, hogy Zdenĕk Svĕrák nem cseh, hanem amerikai filmet készített. Folytassuk ott, hogy nem is Zdenĕk Svĕrák készítette, hanem Jan Svĕrák. Zdenĕk Svĕrák a mai cseh kulturális élet első számú kedvence. Színész, forgatókönyvíró, saját színháza van, és bűbájos gyermekdalokat énekel vasárnap délelőtt a tévében. Vizsgált filmünk forgatókönyvírója és főszereplője. A Kolja rendezője Jan Svĕrák, az ő fia. Akit első jelentkezése, az ugyancsak Oscarra jelölt, 1991-es Általános iskola óta bízvást tekinthetünk apukája, Zdenĕk Svĕrák filmkészítői munkássága részének. A Kolja azért készült, hogy Oscar-díjat nyerjen, és feladatát példásan teljesítette is. Van benne minden, ami Amerikába kell: kis Kelet-Európa, kis szerelem, kis forradalom, kis gyerek. Ráadásul csehül is beszélnek benne.

A történet pedig legalábbis szívszorító. Árva szovjet fiúcska marad a bohém középkorú csellistára, temetői zenék virtuózára. Kerülik, keresik, elvesztik és megtalálják egymást, valamint az utat a nézői szívekhez. Az egyik találkozás a Moskevszka metróállomáson esik.

A kisfiúnak a falakra mázolt Vörös tér hazai ízeket idéz. A Moskevszkát ma Andělnak hívják, és ott kapható a legjobb hot dog egész Prágában. Érdemes oda elmenni, mert nekünk is kell szokni az új hazai ízeket.

Tudjuk, hogy a legjobb amerikai filmeket csehek csinálják (ld. Miloš Forman és Ivan Passer), és most a Svĕrák családnak úgy sikerült ez a nagy dobás, hogy ki se tették a lábukat Barrandovból.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/09 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1583