KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/október
KRÓNIKA
• (X) : Szmoktunovszkij ismeretlen szerepeiből Filmsorozat az Örökmozgóban
MAGYAR FILM
• Mihancsik Zsófia: Filmtörvényen kívül Beszélgetés Szabó Istvánnal és Kőhalmi Ferenccel
• Bársony Éva: A gyanakvás légköre Beszélgetés Sára Sándorral

• Földényi F. László: Hazát kereső nemzedék Heimat II.
TELEVÍZÓ
• György Péter: Az európai tévétudat EuroNews
• Várkonyi Tibor: A Didier-ügy Francia reality show
• Almási Miklós: A médiának mindig igaza van… A tévé-mítoszgyár
KÖNYV
• Kelecsényi László: A szabály és a kivétel Henri-Pierre Roché: Jules és Jim

• Janisch Attila: Psycho Az én mozim
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Görbülő tér a zseni körül Van Gogh
• Kéri László: Mindez nekünk már csak mozi marad? Sztálingrád
• Kozma György: Henrik galambjai Árnyékszázad
• Bakács Tibor Settenkedő: Hollywoodi fosszília Jurassic Park
• Barotányi Zoltán: Nuncsakus húszéveseké a világ Az utolsó akcióhős
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Összeomlás
• Glauziusz Tamás: A zongorakísérő
• Barotányi Zoltán: Red Rock West
• Gelencsér Gábor: Az emberi szív térképe
• Mockler János: Bűnben égve
• Sneé Péter: Haláli fegyver
• Tamás Amaryllis: A szerelem hullámhosszán

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Leszámolás Denverben

Vidovszky György

„Kell egy csapat!” – mondhatná Jimmy (Andy Garcia), Minarik Ede után szabadon, amikor útnak indul, hogy összeszedje régi bandáját egy ötvenezer dolláros melóra. Megbízója, a tolókocsis(!) maffiafőnök (Christopher Walken) azt kérte tőle, hogy ijesszen rá fia volt barátnőjének új vőlegényére, mert degenerált fiacskája a szakítás miatt mély depresszióban szenved. A jó munkához profikra van szükség, de az angyalarcú, zselés hajú Jimmy elfelejti, hogy a szív nem elég, rutin nélkül nagy a kockázat. A kissé szedett-vedett társaság csak a „röplabdás” köszönésben bizonyul egységesnek, amatőr akciójuk vérfürdőbe torkollik, amiben életét veszti a szeretett lány is. A csapatra kinyuvasztás vár... A gyengécske, szétfeslő történetbe az alkotók belefűztek még egy elvarratlan szerelmi szálat és egy tolakodóan szentimentális, közhelyeket kántáló videóblokkot is, amelyben közelgő haláluk előtt álló emberek üzennek a „jövőbe” szeretteiknek. A film mintha az érző szívű, emberléptékű banditák végóráját szerette volna megörökíteni, akik már tehetetlenek az új kor „bruszviliszes” mutánsaival szemben. A film kétes „humora” trágárságok, elsősorban homoszexuálisokat emlegető, négybetűs kötőszavak állandó ismételgetéséből táplálkozik, színészi játéka az ökölrázás és a könnycsepphullatás fordulataira épül. Az alkotók bölcselkedő szándéka kiválasztott filmhőseik képességei miatt a közérti filozofálgatás szintjén ragadt meg, az erkölcsi példázat a gépfegyverropogás és a brutális öldöklés zajából legalábbis nem hallatszott ki.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/08 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=321