KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

      
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/október
KRÓNIKA
• (X) : Szmoktunovszkij ismeretlen szerepeiből Filmsorozat az Örökmozgóban
MAGYAR FILM
• Mihancsik Zsófia: Filmtörvényen kívül Beszélgetés Szabó Istvánnal és Kőhalmi Ferenccel
• Bársony Éva: A gyanakvás légköre Beszélgetés Sára Sándorral

• Földényi F. László: Hazát kereső nemzedék Heimat II.
TELEVÍZÓ
• György Péter: Az európai tévétudat EuroNews
• Várkonyi Tibor: A Didier-ügy Francia reality show
• Almási Miklós: A médiának mindig igaza van… A tévé-mítoszgyár
KÖNYV
• Kelecsényi László: A szabály és a kivétel Henri-Pierre Roché: Jules és Jim

• Janisch Attila: Psycho Az én mozim
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Görbülő tér a zseni körül Van Gogh
• Kéri László: Mindez nekünk már csak mozi marad? Sztálingrád
• Kozma György: Henrik galambjai Árnyékszázad
• Bakács Tibor Settenkedő: Hollywoodi fosszília Jurassic Park
• Barotányi Zoltán: Nuncsakus húszéveseké a világ Az utolsó akcióhős
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Összeomlás
• Glauziusz Tamás: A zongorakísérő
• Barotányi Zoltán: Red Rock West
• Gelencsér Gábor: Az emberi szív térképe
• Mockler János: Bűnben égve
• Sneé Péter: Haláli fegyver
• Tamás Amaryllis: A szerelem hullámhosszán

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Red Rock West

Barotányi Zoltán

Álmos vadnyugati reggelen Nikolász Kédzs művész úr (ex-Sailor) kifelé kászálódik kopott kocsijából. Oldalra pillant, de sehol sem leli imádott Luláját, s ráébred, hogy ez már egy másik film. Erre mi is rájövünk, de akkor már késő. Inkább végezzük együtt a reggeli tornagyakorlatot a nagy Nikolász társaságában: félkezes fekvőtámasz, majd arcizomgyakorlatok – vívódó, gyötrődő pillantások az idők végezetéig, lazításként lelki fürdő. Niki lelkén átfut az ősz, győz a beépített felettes én, s mégsem teszi el a benzinkút teljes bevételét. A hiba végzetesnek bizonyul, az élhetetlenség eme sértően durva megnyilvánulása élénk rosszallást vált ki a publikumból, s hősünk minden cselekedetét eztán osztatlan ellenszenv övezi. Váratlan esélyt kap a sorstól: maga a seriff alkalmazza egy kis bérgyilkolásra, de ezt is elbaltázza, s átáll az áldozatul szánt kikapós menyecske (Lara Flynn Boyd, a Twin Peaks szende Donnája) oldalára. Végre megérkezik mélyparazita (David Lynch korpuszán sikertelenül élősködő) filmünkbe a Nagy Szalvátor (Dennis Hopper), az első rokonszenves figura: kegyetlen, vérszomjas, idegbeteg állat – ahogy azt már rég megszokhattuk tőle. A Vasárnapi Matinék Hősének van is néhány dobása (például tőrrel szívtájra), de a vietkongvéren hizlalt texasi rutin sem a régi immár, óvatlanul felszúródik egy arra járó vasrúdra. Némiképp elégedettebben láthatjuk, hogy Niki tanult: a csalfa Nőt pénzestül lerúgja a vonatról, egyenest a törvény karmaiba, s egyedül-véresen robog tovább, bele a bús messzeségbe. Várja őt Twin Peaks, ahol Cooper ügynök mögött ő lehet az új vici-Bob.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/10 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1103