KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/május
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lillian Gish
MAGYAR FILM
• Báron György: Auschwitz működik Beszélgetés Jeles Andrással
• Balassa Péter: Jeles napok Egy kiállítás lapjai
• Gelencsér Gábor: Kép nélküli film Jeles András
• Forgách András: A megszólalás előtt Jeles András
• Kovács András Bálint: J. A. három mondata Jeles András

• Székely Gabriella: Semmi sem végződik jól Beszélgetés Otar Joszelianival
• Hirsch Tibor: Lőj a gyertyatartóra!
• Turcsányi Sándor: Egy crô-magnoni Párizsban Leos Carax filmjeiről
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Hol vannak a tulipánok? Berlin
KÖNYV
• Ardai Zoltán: A sehonnaiak Őrségváltás
MÉDIA
• B. Vörös Gizella: Oh, Boy!* A Michael Jackson-mítosz
• Kozma György: Yoko Ono tüzet kér Videó-performence-ek a Galéria 56-ban
• Antal István: Érintsd meg a képernyőt Az interaktivitásról
• Huhtamo Erkki: Érintsd meg a képernyőt Az interaktivitásról
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Veszett Kutya és Glória
• Sneé Péter: Játékszerek
• Hegyi Gyula: Fehér sivatag
• Turcsányi Sándor: Abszolút kezdők
• Turcsányi Sándor: Kampókéz
• Barotányi Zoltán: Kőbunkó
• Tamás Amaryllis: Egy meg egy az három

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Tévémozi

Vincent, François, Paul és a többiek

Bikácsy Gergely

 

Claude Sautet ezzel a filmmel a francia filmművészet élvonalába emelkedett. Otthon. Számunkra némileg érthetetlenül. Vannak filmek, melyek egy nép, egy ország „lelkületét”, társadalmának valamely fontos gondját egy gyakorló orvos pontosságával tudják ábrázolni. S ennek a ráismerés erejével igazán a „helybeliek”, esetünkben a franciák tudnak örülni. Főleg, ha a diagnózis nem fenyegetően komor. Sautet doktor elővigyázatra, figyelemre, diétára inti betegét (a francia társadalmat). Egyúttal felelős hangon, de férfias mosollyal közli, hogy baja viszont nincs semmi. Emberi meleget, összetartást, segítőkészséget ír elő.

Minden ország filmgyártásában vannak hasonló doktor-rendezők. Magam úgy érzem, ténykedésük kevéssé üdvözítő. S miután annyi más hazai nézővel együtt még csak magamra sem ismerek a nagy és férfias francia sztárparádéban (Piccoli! Yves Montand! Depardieu! Reggiani!) – egyszerűen (bár talán színvonalasan...) unatkozom.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/04 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8228