Mozi

A fénykép

Andorka György

Photograph – indiai-brit, 2019. Rendezte és írta: Ritesh Batra. Kép: Tim Gillis és Ben Kutchins. Zene: Peter Raeburn.Szereplők: Nawazuddin Siddiqui (Rafi), Sanya Malhotra (Milona), Sachin Khedekar (Kanti Bhai), Denzil Smith (Hasmukh), Brinda Trivedi (Saloni). Gyártó: Poetic License Production / Film Science / Pola Pandora. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 110 perc.

Ritesh Batra, a kortárs midcult egyik leglágyabb hangú elbeszélője két angol nyelven forgatott alkotás után visszatért a nemzetközi sikert meghozó Ezerízű szerelem helyszínére egy újabb, a bollywoodi harsányságot messzire elkerülő koprodukciós munkával – akit a rendező elsőfilmje annak idején elbűvölt, ezúttal ismét otthon érezheti magát. A sztori kezdetén Rafi, a Mumbaiban élő utcai fényképész egy fiatal lányt kap lencsevégre az India-kapunál. Miloni jól szituált, felső-középosztálybeli egyetemista – Rafi ötödmagával osztozik a kicsinyke szobán, ahol esténként nyugovóra tér. Az agglegény hirtelen ötlettől vezérelve elküldi – a fülét oly régóta rágó – anyjának az ismeretlen lány fényképét, kedveseként mutatva be őt. A csel túl jól sikerül, és a férfinak nem marad más választása, mint megkeresni a félszeg Milonit, aki meglepő módon igent mond a játékra, hogy jövendőbeli menyként állítson oda a szépkorú mama elé.

A tobzódó helyzetkomikummal kecsegtető felütést a rendező nem meglepő módon kis lángon égő, elégikus történetként fűzi tovább, előző indiai munkájához hasonlóan erős atmoszférát teremtve. Az elbeszélés azonban ezúttal valamivel széttartóbb és nehezebben kiismerhető. Miközben hangsúlyosabb a társadalmi kontextus (a főszereplők közötti távolságot olyan, jól elkapott motívumok teszik plasztikussá, mint egy utcai édességtől kapott gyomorrontás), Batra elliptikus jeleneteit helyenként egyfajta valóságtól elemelt, már-már álomszerű hangulat is belengi. A nincstelenek sorsközösségét tendenciózus romantikával ábrázolja, de mégsem rágja a szánkba, hősnője miért is érzi ennyire fojtogatónak saját környezetét, ahogyan azt sem, valódi lelki társra talál-e az idősebb férfiban, vagy az csak gyújtószikra számára? Ez a nyitottság azonban nem feltétlenül hátrány: habár a filmek, ahogyan a kispiszkos moziban halljuk Rafitól, rendre „ugyanazokat a történeteket mesélik”, életre mégis mi keltjük őket – és ezúttal is annyit kapunk vissza a műtől, amennyit magunk beleteszünk.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 2019/10 57-57. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14293

Cikk értékelése:

szavazat: 0 átlag: -