KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/december
• Sára Sándor: Fújja a szél, fújja Részletek egy készülő dokumentumfilmből
A FILMVILÁG MOZIJA
• Ágh Attila: A világ segédmunkásai A vasember

• Nóvé Béla: Nyílt levél Winston Smith-hez Ezerkilencszáznyolcvannégy
• Schubert Gusztáv: Angyali kísértetek Rock Térítő
• Fáber András: Isten már nem felel A hajnal
• Fiala János Péter: A denevér röpte Beszélgetés Timár Péterrel
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Égi és földi történetek Velence
• Koltai Ágnes: Tigrisbukfenc Figueira da Foz

• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 4.
LÁTTUK MÉG
• Barna Imre: A misének vége
• Csantavéri Júlia: Farkaslak
• Báron György: Szomorú érzéketlenség
• Koltai Ágnes: Kisasszonyok I-II.
• Biczó Dezső: A fekete özvegy
• Sajóhelyi Gábor: A velencei nő
• Tamás Amaryllis: Micimackó
• Zsenits Györgyi: Tokyo pop
• Szemadám György: Hová mész, emberke?
KRÓNIKA
• Lányi András: Felsőfokú filmoktatás
• N. N.: Mozgóképelméleti szak
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Roger nyúl a pácban

Ardai Zoltán

 

Ez sem várathatott már soká magára. A Lucas-féle trükk-komputeres űrmesefilmek diadala után nem volt kétséges, hogy előbb-utóbb a félrajzfilmek – vagy, ha úgy tetszik, a rajzanimációval kombinált játékfilmek – műfajában is forradalmi áttörés következik be. „Csupa csodával telvék napjaink” – Théoden király büszke áhítatú mondata (Tolkien kolosszális meseregényének egyik hőséé) a mi szívünkből is szól, kik tanúi lehetünk, amint a világ mozijain végigsöpör Robert Zemeckis eddigi legnagyobb dobása. A Roger nyúl a pácban ragyogásában Karel Zeman és Ion Popescu-Gopo emlékezetes félanimációs filmjei kezdetleges tákolmányoknak tűnnek, legalábbis ami technikai kivitelezésüket illeti. Soha nem képzelt tökélyű képsor például a Roger Nyúlban, amint a címszereplő girbegurbán csapoló rajzfiguráját nemrajzolt mosogatóvízbe nyomja patrónusa, az elevenen lefilmezett Bob Hoskins, hogy elrejtse néhány károgó, rusnya rajzállatka elől. A nyúlfej olykor felbukkan a hab alól, levegőért tatja száját, míg Hoskins vastag mancsa vissza nem buktatja, a lé fröcsköl... mindez mint a rajznyúl és a magándetektívet játszó színész közös akciója valószínűtlenül valószerű. De ennél megdöbbentőbb jelenetekhez is hozzásegítette Zemeckist az Industrial Light and Magic effektus-stúdió, amelytől hovatovább már félni kell: mindenre képes. A film gyengesége csupán a meséje (bár talán csak egyetlen átfűzött cselekményszál hiányzik még, hogy ne érezzük fáradtan kongónak); ami a jelenetek motivikus ötletgazdagságát illeti, nagyjából elégedettek lehetünk, bár a film első negyedórája e tekintetben valamivel rafináltabb és folyamatosabb örömöt ígért.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/10 62-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5497