KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/december
• Sára Sándor: Fújja a szél, fújja Részletek egy készülő dokumentumfilmből
A FILMVILÁG MOZIJA
• Ágh Attila: A világ segédmunkásai A vasember

• Nóvé Béla: Nyílt levél Winston Smith-hez Ezerkilencszáznyolcvannégy
• Schubert Gusztáv: Angyali kísértetek Rock Térítő
• Fáber András: Isten már nem felel A hajnal
• Fiala János Péter: A denevér röpte Beszélgetés Timár Péterrel
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Égi és földi történetek Velence
• Koltai Ágnes: Tigrisbukfenc Figueira da Foz

• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 4.
LÁTTUK MÉG
• Barna Imre: A misének vége
• Csantavéri Júlia: Farkaslak
• Báron György: Szomorú érzéketlenség
• Koltai Ágnes: Kisasszonyok I-II.
• Biczó Dezső: A fekete özvegy
• Sajóhelyi Gábor: A velencei nő
• Tamás Amaryllis: Micimackó
• Zsenits Györgyi: Tokyo pop
• Szemadám György: Hová mész, emberke?
KRÓNIKA
• Lányi András: Felsőfokú filmoktatás
• N. N.: Mozgóképelméleti szak
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Micimackó

Tamás Amaryllis

A film bemutatójával szinte egy időben jelent meg Benjamin Hoff Micimackó és a tao című könyve, amelyben a szerző azt fejtegeti, hogy miközben Füles borong és Malacka habozik és Nyuszi kalkulál és Bagoly nagyképűsködik, Micimackó csupán VAN. És ez a taoista bölcsesség titkának a nyitja. Így Micimackó nem más, mint a világ legnagyobb taoista Mestere.

Ha ez a kijelentés elsőre túlzásnak tűnhet is, alighanem valami hasonló lehet Micimackó hatvan éve tartó világsikerének oka. A depresszió (Füles), a bizonytalanság (Malacka), a kimértség (Nyuszi), a leleplezhető okosság (Bagoly) mindannyiunkban ott lakozó tulajdonságok, amelyek végérvényesen elfedik a kezdetben bennünk élő természetesség, egyszerűség, tisztaság (Micimackó) hangjait. A Gyermek bölcsességét, amely úgy sejti: a világ észbontó bonyolultsága mögött az elegáns egyszerűségnek kell rejtőznie. A független, világos gondolkodású, mindent látó Gyermek az, aki az ismeretlen belső gazdagságot keresi: „és általában milyen lehet az, másvalakinek lenni, mint ő.” S mert ez a valóságos önkeresés kezdete, csak az effajta gondolkodás mentes az előítéletes önelégültségtől. Micimackó (a Gyermek) nem él az erőszakosság ideiglenes előnyével, a fölösleges tudást (és csakis azt) ösztönösen elutasítva mindvégig képes megőrizni belső egyensúlyát. Hamis póz, lázas tétlenség nem emészti, primitív gondolkodása maga az őseredeti gondolkodás: összekapcsolja az élet értelmének keresését a világ létezésének miértjével.

Éljen Micimackó, a teljes ember! – immár a magyar mozikban. Kár, hogy csak három epizódot láthatunk, jó, hogy az eredeti, E. H. Shepard rajzolta figurákkal. Igazi karácsonyi ajándék.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/12 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4889