KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/december
• Sára Sándor: Fújja a szél, fújja Részletek egy készülő dokumentumfilmből
A FILMVILÁG MOZIJA
• Ágh Attila: A világ segédmunkásai A vasember

• Nóvé Béla: Nyílt levél Winston Smith-hez Ezerkilencszáznyolcvannégy
• Schubert Gusztáv: Angyali kísértetek Rock Térítő
• Fáber András: Isten már nem felel A hajnal
• Fiala János Péter: A denevér röpte Beszélgetés Timár Péterrel
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Égi és földi történetek Velence
• Koltai Ágnes: Tigrisbukfenc Figueira da Foz

• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 4.
LÁTTUK MÉG
• Barna Imre: A misének vége
• Csantavéri Júlia: Farkaslak
• Báron György: Szomorú érzéketlenség
• Koltai Ágnes: Kisasszonyok I-II.
• Biczó Dezső: A fekete özvegy
• Sajóhelyi Gábor: A velencei nő
• Tamás Amaryllis: Micimackó
• Zsenits Györgyi: Tokyo pop
• Szemadám György: Hová mész, emberke?
KRÓNIKA
• Lányi András: Felsőfokú filmoktatás
• N. N.: Mozgóképelméleti szak
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kapj el, ha tudsz

Elek Kálmán

 

Bestseller írásához ideális helyszín a börtöncella: bulvár-tapasztalataink szerint az amerikai fegyházak tömve vannak kalandos életútjuk megörökítésén fáradozó bentlakókkal; a beszélőkön legalább annyi a hozzátartozó és a védőügyvéd, mint az autentikus részletekben bővelkedő biográfiák megfilmesítési jogairól tárgyaló ügynök. Frank Abagnale Jr. fiatal éveinek krónikája az amerikai álom egyéni hangszerelésű iskolapéldája. Szülei válásának és a rajongásig szeretett apa (Walken) bukásának traumája elől az ifjú Abagnale (DiCaprio) 17 évesen rohanva hagyja el a szülői házait, hogy aztán rekordidő alatt felkerüljön az FBI legkeresettebb bűnözőinek listájára. Alig néhány év leforgása alatt csekély 3 millió dollár értékben hamisít csekkeket, másodpilótának adja ki magát, James Bondnak pózol, diplomás orvosként éjszakai ügyeletet vállal és ügyvédként is kipróbálja magát. A sztoriban benne van egy cirka 90 perces elegáns thriller lehetősége (mondjuk a Stanley Donen rendezte Charade mintájára), benne van továbbá a mesterdetektív (Hanks) és a bűnözőzseni fifikás párharcának alapanyaga, egy kis film-noir a hatvanas évek mindig kellemes retro fílingjével, egy kis pikáns vidámság, de legfőképp a játékosság ígérete. Spielberg rá is érez minderre, ugyanakkor a világ kétségkívül leghíresebb filmrendezőjeként úgy tűnik képtelen frappáns és pontos műfaji filmet készíteni: fölösleges rétegekkel (főképp a családi háttér boncolgatása ilyen) és számos üresjárattal terheli meg a briliáns animációs intróval (a la Pink Panther) kezdődő filmet. Hiába DiCaprio sármja, Walken erős jelenléte és Hanks rég nem tapasztalt szellemes játéka: ez a koktél, bár annak készült, nem az ínyencek itala.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/02 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2086