KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/július
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• György Péter: Az erőszak mint stílus Izommozi
• Király Jenő: A borzalom esztétikája Izommozi
• Schubert Gusztáv: A leskelődő barbár Izommozi

• Barabás Klára: „A drog helyére beült a Szentlélek” Beszélgetés Xantus Jánossal
• Pajor Tamás: Rocktérítő
• Ardai Zoltán: A kultúrház romjain Úgy érezte, szabadon él
• Kovács András Bálint: Filmmágia A kommunikáció mítosza Bódy Gábor művészetében
• Zalán Vince: Kettős portré Bódy Gábor forgatókönyveiről
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Könnyű-e szabadabbnak lenni? Baku
• Zsugán István: Új hús? Sanremo
• Fáber András: Tűz és víz Isztambul
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: Szárnyas fejvadász
• Hegyi Gyula: K. u. K. szökevények
• Tamás Amaryllis: A bosszú színe
• Szemadám György: A halálraítéltek utcája
• Báron György: Nagy zűr Kis Kínában
• Torma Tamás: A három amigo
• Vida János: Rövidzárlat
• Tamás Amaryllis: A tizenötéves kapitány
KÖNYV
• Báron György: Alapfok

• Lázár István: Kollányi bárkái
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: Georges Franju

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egymillió zöldhagymával

Sólyom András

 

A szórakoztatás bűvöletében élő alkotók miről másról csinálnának filmet, mint pénzkötegek kóborlásáról, üldözéséről. A szerző ez alkalommal a román Sergiu Nicolaescu; filmjének főhőse Marin bácsi, aki dolgait intézendő a tengerpartra érkezik. Ismert szituációk követik egymást: emberrablás, zsarolás, gengszterek ügyködése. Van autós és motoros száguldozás, no meg csábos hölgyek, luxusszálló, éjszakai műsorát mutogató bár. Még jó is lehetne mindez, megszoktuk már az ilyen filmeket, lehet szeretni ezt is. Nem azért, mert művészet, hanem mert mozi.

Ez a film attól próbál tartalmassá válni, hogy ironizál. Ám a bugyuta módon viselkedő szereplők kioltják az irónia feszültségét. A paródiák alapszabálya szerint vétkes könnyelműség a rosszul előadott vicc. Márpedig itt és most ezzel van dolgunk.

A gengszteres témát paródia formában filmre lehet vinni, csak éppen az ehhez szükséges szakmai tudásnak és gondolkodásnak az igényessége kizárná az agyonkoptatott szituációkat, a klisépillanatokat, az erőszakoltságot. Bizonyára létezik ilyen film is. De hogy ez nem olyan, az biztos.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/09 50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7339