KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/február
• Sára Sándor: „Sír az út előttem...” Részletek egy filmeposzból
• Schubert Gusztáv: Mi, verebek? Az objektív személyessége
• Zsugán István: Mondom a magamét Beszélgetés Mészáros Mártával
• Ardai Zoltán: Közhelyek metamorfózisa Beszélgetés Dömölky Jánossal
• Michałek Bolesław: Wajda, Piwowarski és a többiek Új lengyel filmek
• Kovács István: Egy élet-képes filmről Szekercelárma
• Stachura Edward: Szekercelárma, avagy emberek a téli erdőn
• Fáber András: Háromszög, négyszög, sőt több Francia filmekről
• Eco Umberto: A rózsa neve Regényrészlet
• Barna Imre: A világ rózsa-neve
• Eco Umberto: Első és utolsó nyilatkozat
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Ciment Michel: Valóság és látomás John Boorman
• Zsigmond Vilmos: John Boorman
• Ciment Michel: A film nyelve élő nyelv Beszélgetés John Boormannal
• N. N.: John Boorman filmjei
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Annie
• Nóvé Béla: Ne vedd el tőlem a napot!
• Nagy Zsolt: Kegyetlen románc
• Faragó Zsuzsa: Bűnös hétvége
• Tamás Amaryllis: Borisz
• Nóvé Béla: A fekete nyíl
• Hegyi Gyula: Fogadjunk!
• Mátyás Péter: Szállodai szoba
TELEVÍZÓ
• Alexa Károly: Isten teremtményei Szabó István idézése
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• Nemeskürty István: Radványi Géza temetésén
• Molnár Gál Péter: Csirág és eperzselé

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A vér szava

Tamás Amaryllis

 

A középpontban egy mutatós, energikus özvegyasszony; a fia, a menye, az anyósa - mintegy ikonosztázon - mind felé fordul lélekben. Egy kentucky-i farm versenylótenyészete adja a hátteret a szeretetével gyilkolni képes anya, a fiával örökös testi-lelki szimbiózist fenntartani kívánó „femme fatale” portréjához. Szépsége: érzéki, félelmet keltő rejtély. Jessica Lange ambivalens, negatív erő. Az örök Salome, Judit, Messalina: fenyegető, hatalomvágyó, „furcsa némber”. Személyiségének értékét lépten-nyomon hol színlelt passzivitással, hol túlzott tevékenységgel - mint célszerű fogásokkal – bizonyítja. Fia iránt érzett szenvedélyes szerelmében mindenhatónak hiszi magát. A körülötte élőket hosszú időre képes bűvkörébe vonni, s mikor kegyetlen hajlamai elhatalmasodnak fölötte, már csak leláncolni, legyőzni akarja a többieket. Még gondolatban sem jut el a bűnhöz, hogy tetteit józanul értelmezze, mert nem az emberekkel veszi fel a harcot, hanem a létezés legmegfejthetetlenebb misztériumaival. Ahogy Martha Baring kórtörténete kiteljesedik, úgy válik e thrillerben a kentucky-i farm az „ördög kastélyává”.

A gátlástalanul önérvényesítő Én – aki mindenre és mindenkire „enyém”-et mond – a legsúlyosabb bilincset önmagára rakja. Viselkedésének titkos nyelve: az okok érthetetlen világa. S Jessica Lange vérfagyasztó otthonossággal kalauzol ebben a világban. Elámulunk. Ezt megelőző poétikus színészi alakításai - a férfiakat ihlető, szövetséges nő-alakok - után vajon honnan a tudás az „ördög Szépségének” felmutatására?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/09 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3800