KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/július
• Schubert Gusztáv: A szakma mikroklímája Vita a filmgyártásról – Kovács András
• Schubert Gusztáv: Kalandra fel! Vita a filmgyártásról – Makk Károly
• Schubert Gusztáv: Dinamikus esélyegyenlőséget! Vita a filmgyártásról – Jancsó Miklós
• Bikácsy Gergely: A kukkoltatók Egészséges erotika
• Ardai Zoltán: Düh és textúra Beszélgetés Timár Péterrel
• Barna Imre: Popreál Popeye
• György Péter: Az álomgiccs vidámparkja A képregényről
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Lidércek háborúja Belgrád
• Zsugán István: Új szerzők, régi mesék Sanremo

• Antal István: Jean Genet föld alatt Egy nem látható film története
• Kovács András Bálint: Új hullámok Európában
• Marx József: Az ellopott bicikli Jegyzetek a neorealizmusról
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Varjas Endre: Igazságvadászat Vagyim Abdrasitov

• Pörös Géza: Váljanak a filmkultúra igazi műhelyeivé Megalakult a Magyar Filmklubok Szövetsége
LÁTTUK MÉG
• Bársony Éva: Indiana Jones és a végzet temploma
• Báron György: Egy maréknyi dollárért
• Kovács András Bálint: Egy bolond százat csinál
• Vida János: Szamurájháború
• Nóvé Béla: Zsaroló zsaruk
• Kabai József: Kacor, a detektív
• Tóth Péter Pál: Mire megyek az apámmal?
• Upor László: Balkán Expressz
• Faragó Zsuzsa: Veszélyes repülés
• Kapecz Zsuzsa: Tarts még, tarts még, bűvölet!
VIDEÓ
• Beke László: A kép csábítása avagy a csábítás képei Bódy Gábor videóinak elemzése helyett
• N. N.: Marler-díj
• Peternák Miklós: Építők
• Preisich Gábor: Építők Bódy Gábor videó-tervezetének egyik fejezetéből – Beszélgetés Preisich Gáborral
• Bódy Gábor: Építők Bódy Gábor videó-tervezetének egyik fejezetéből – Beszélgetés Preisich Gáborral
KÖNYV
• Balassa Péter: „Ki látogatott meg bennünket?”
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: NDK rajz- és animációs filmhét

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Halott férfi nem hord zakót

Klág Dávid

Dead Man Don’t Wear Plaid – amerikai, 1982. Rendezte: Carl Reiner. Szereplők: Steve Martin, Rachel Ward, Carl Reiner. Forgalmazó: Budapest Film. 85 perc.

 

Mielőtt Carl Reinert az ezredforduló közönsége az Ocean's-trilógia legkorosabb simliseként újra felfedezte volna magának, nemcsak eredeti vígjátékrendező volt a poszt-Mel Brooks-korszakban, de elindította az akkori legnépszerűbb komikus, Steve Martin karrierjét a saját komédia-trilógiájával.

Reiner három igazán maradandó filmjéből (A pacák, Halott férfi nem hord zakót, Agyban nagy) az első még a sztárról szólt: Martin nemcsak a forgatókönyvet írta, hanem ez volt az első főszerepe is. A Halott férfi... viszont már nem csak a stand-up komikust akarta a középpontba állítani, hanem Reiner kiváló kísérletező kedvét is. A film ugyanis egy film noir paródia/hommage, az olyan brooksi zsánerviccekkel ellentétben, mint a Fényes nyergek vagy az Ifjú Frankenstein, nem csak szóban, hanem konkrét részletekkel is tiszteletet tesz a fekete műfaj előtt – Reiner nem átall a klasszikus noiroktól egy az egyben filmjeleneteket átemelni.

És így történhet meg 12 évvel a Forrest Gump híradó-revizionizmusa előtt, hogy Steve Martin golyót kap Alan Laddtől, telefont Humphrey Bogarttól, kosarat Veronica Lake-től, penészes pirítóst Bette Davistől és unalmas utazópartnert Cary Grant személyében. Ugyan az átmenetek legtöbbször megmosolyogtatóak (Reiner az ilyen részeknél túl sokat él a jellegtelen közelikkel), a sok toldozás-foldozás ellenére a Halott férfi... egyszerre sikeres mint kísérlet és tisztelgés: a szkript hozza a kifordított keménykötésű dialógokat és a szándékoltan zavaros és indokolatlan történetvezetést, karrierjük utolsó filmjében Rózsa Miklós és Edith Head pedigréjükhöz híven szállítják a noir borzongató zenéjét és extravagáns ruháit, Carl Reiner pedig nem csak biztos kézzel fogja össze az egészet szórakoztató zűrzavarrá, de a filmtörténet legviccesebb Erich von Stroheim/náci ezredes-imitációjával személyesen is meghajol a legjobbak előtt.

Extrák: Semmi.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/06 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9398