KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/július
• Schubert Gusztáv: A szakma mikroklímája Vita a filmgyártásról – Kovács András
• Schubert Gusztáv: Kalandra fel! Vita a filmgyártásról – Makk Károly
• Schubert Gusztáv: Dinamikus esélyegyenlőséget! Vita a filmgyártásról – Jancsó Miklós
• Bikácsy Gergely: A kukkoltatók Egészséges erotika
• Ardai Zoltán: Düh és textúra Beszélgetés Timár Péterrel
• Barna Imre: Popreál Popeye
• György Péter: Az álomgiccs vidámparkja A képregényről
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Lidércek háborúja Belgrád
• Zsugán István: Új szerzők, régi mesék Sanremo

• Antal István: Jean Genet föld alatt Egy nem látható film története
• Kovács András Bálint: Új hullámok Európában
• Marx József: Az ellopott bicikli Jegyzetek a neorealizmusról
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Varjas Endre: Igazságvadászat Vagyim Abdrasitov

• Pörös Géza: Váljanak a filmkultúra igazi műhelyeivé Megalakult a Magyar Filmklubok Szövetsége
LÁTTUK MÉG
• Bársony Éva: Indiana Jones és a végzet temploma
• Báron György: Egy maréknyi dollárért
• Kovács András Bálint: Egy bolond százat csinál
• Vida János: Szamurájháború
• Nóvé Béla: Zsaroló zsaruk
• Kabai József: Kacor, a detektív
• Tóth Péter Pál: Mire megyek az apámmal?
• Upor László: Balkán Expressz
• Faragó Zsuzsa: Veszélyes repülés
• Kapecz Zsuzsa: Tarts még, tarts még, bűvölet!
VIDEÓ
• Beke László: A kép csábítása avagy a csábítás képei Bódy Gábor videóinak elemzése helyett
• N. N.: Marler-díj
• Peternák Miklós: Építők
• Preisich Gábor: Építők Bódy Gábor videó-tervezetének egyik fejezetéből – Beszélgetés Preisich Gáborral
• Bódy Gábor: Építők Bódy Gábor videó-tervezetének egyik fejezetéből – Beszélgetés Preisich Gáborral
KÖNYV
• Balassa Péter: „Ki látogatott meg bennünket?”
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: NDK rajz- és animációs filmhét

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szamurájháború

Vida János

 

Amikor japán szamurájfilmet néz az ember, olykor az a benyomása támad, mintha egy végtelenül hosszú sorozat egyik darabját látná. Nem is egészen alaptalan ez az érzés, hiszen a különféle alkotói felfogásmódokon és ábrázolási eszközökön is átsugárzik a sok-sok előzmény. Nem csupán azért, mert a japán filmművészet legelső darabjaitól kezdve a mai tévésorozatokig temérdek mozgóképi műalkotás szól szamurájokról, s a történelmi tárgyú film önálló műfajjá kristályosodott a szigetország moziművészetében, hanem azért is, mert ez a műfaj még hosszabb előtörténetre tekint vissza; végső soron a kabukinak, a modern kor előtti Japán utolsó háromszáz éve legkedveltebb színházi műfajának egyik típusát tarthatjuk ősének, a történelmi témát feldolgozó játékot, amely a szamurájok tetteiről, a véres harcokról szól látványosan és szórakoztatóan, jellegzetes koreográfiával, sajátos színészi előadásmóddal. Nem véletlen, hogy kabuki-színháztermekben vetítettek először filmeket Japánban, s első filmalkotásaik néhány legjelesebbike is kabuki-drámák feldolgozása volt.

Az 1980-ban elhunyt Inagaki Hirosi elismert és kedvelt mestere volt a szamurájtörténetek megelevenítésének, olyanokat is mozivászonra vitt, amelyeket már előtte többen is feldolgoztak: nemzetközileg elismert műve például az 1962-ben készült Csusingura, jóllehet ezt a darabot már jónéhány más rendező is megfilmesítette, köztük maga Midzogucsi is, 1942-ben. Egyébként Inagaki munkássága is elképesztően terjedelmes, akárcsak Midzogucsié: csaknem száz játékfilmet rendezett. Társadalmi filmdrámái közül világsikert aratott – a velencei Arany Oroszlánt is elnyerte – A riksakuli, pontosabban annak 1958-ban készült változata, mert Inagaki már másfél évtizeddel korábban, 1943-ban is megrendezte egyszer. Az 1958-as változat – Inagakinak eddig egyetlen nálunk bemutatott műve – műfaji és témabeli különbözősége ellenére sok tekintetben rokona a most látott Szamuráj háborúnak. Mindkettő egy-egy jelentős író sikeres regényének adaptációja, mindkettőt Jamada Kadzuo fényképezte, mindkettőnek Mifune Tosiró játssza a főszerepét, és mindkettő egy sírig tartó, ám az áthághatatlan társadalmi korlátok miatt beteljesületlen szerelem története.

A XVI. század közepén játszódó Szamurájháború ugyanannak a Takeda Singennek a csatáit jeleníti meg roppant látványos felvételeken, hatalmas statisztériával, akinek további sorsáról Kuroszava Árnyéklovasa, szól, amely egy évtizeddel később készült ugyan, hozzánk mégis gyorsabban eljutott. Inagaki filmjének drámai konfliktusa nem a csatákban, hanem a Mifune Tosiró megformálta Jamamoto Kanszuke lelkében zajlik, mindamellett lehetséges, hogy sokak emlékezete inkább a szuperprodukcióra jellemző tömegjeleneteket őrzi meg. Mindegy: azokat is Mifune szervezte, producerként.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/07 47-48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5769