GrindhouseTobe Hooper: Élve elfogyasztvaOrosdy Dániel
Eaten Alive, 1976
„My name is Buck, and I’m here to fuck.” – ez az örökérvényű gondolat nem a Kill Billben hangzott el először, hanem Tobe Hooper második horrorfilmjében, Robert Englund szájából. Hooper akkor Tarantinóhoz hasonlóan gondolkodott („ami egyszer működött, működni fog másodszor is”), csak éppen a kivitelezéshez nem volt elég tehetsége. A vendégeit és szeretőit házi krokodiljával megetető redneck derűs története pedig távolról sem olyan erős helyi legenda, mint Ed Gein kannibalizmussal és családi melegséggel átitatott meséje néhány évvel korábbról. (Egyelőre a vendéglátós Joe Ball sorozatgyilkos volta is bizonyításra vár.)
Ez a felemás, túlstilizált képi világú film igazi „ragadóskópiájú”, gátlástalanul hatásvadász grindhouse movie: a stáblista után 1-2 perccel Buck már szodómiára akar kényszeríteni egy lányt, akit kisvártatva megöl és krokodiljának dob a grizzlyorgánumú Judd (Neville Brand). Ami ezután, nagyjából 90 percen át (illetve egyetlen este!) történik, teljesen esetleges és logikátlan, viszont mindent felvonultat, ami érdekelhet egy olcsó moziba beülő nézőt: akadnak itt tükör előtt vetkőző nők, kukorékoló patkányok, bizarr mellékszereplők, szakajtónyi szex, nyilaskeresztet és USA-zászlót kiaggató pszichopata, borzalmas countryzene, emberevő haszonállat (avagy a fából faragott krokodil), kocsmai kakaskodás, niggerezés, és persze sok-sok vér.
Hooper első stúdióban forgatott horrorja, az öregedő sztárokat és Oscar-jelölt karakterszínészeket felvonultató Élve elfogyasztva egyértelműen bizonyítja, milyen mázlija volt a rendezőnek a Texasi láncfűrészes mészárlás idején az alacsony költségvetéssel, eredeti helyszínekkel és amatőr szereplőkkel: a vászonra érve ezek a hiányosságok erénnyé nemesültek, már-már művészfilmmé avatva az alkotást. A második, „krokodilos” film távolról sem rossz, de igazán „hazai pályán”, az exploitation mezőnyben fut jól. Leköti, sőt, intenzitásával és túlzásaival szinte hipnotizálja a nézőt, ami komoly érdem. A New York-i Modern Művészetek Múzeuma nem fog lecsapni Tobe Hooper első (és legjobb) hüllős filmjére, annyi szent, az emlékezetes kommersz roncsfilmek között viszont az élmezőnyben a helye.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1038 átlag: 5.54 |
 |
|
