Tévémozi

A besúgó

Bikácsy Gergely

Az ír származású John Ford (Sean O’Fearna) a századeleji ír függetlenségi mozgalom egyik epizódjait dolgozta fel filmjében. A besúgó egészen Orson Welles fellépéséig az amerikai filmgyártás legnagyobb művészi igénnyel készült alkotása. Természetesen csak a hangosfilm-korszakra gondolunk. Ford a színpadszerű, merev „beszélőfilmek” ellenében visszanyúlt a húszas évekhez, és felelevenítette a némafilm bizonyos értékeit.

Sejtelmes ködök, fények-árnyak pontosan kiszámított ellentéte és váltakozásai, félelmet, szorongást árasztó utca-díszletek, álomba illő, fenyegető, baljós figurák, stilizált világ és stilizált színészi játék jellemzi a filmet. Dublinban vagyunk, ahol egy Gypo nevű figura jó pénzért elárulja az ír szabadságmozgalom vezetőit. De utána is megindul a hajsza. Nem mint a kalandfilmekben szokás: inkább mint a lassúságuk miatt szörnyű rémálmokban.

Ford filmje erős rokonságot mutat a húszas évek német filmművészetével és az úgynevezett Kammerspiellel. A híres német operatőr, Karl Freund bizonyíthatóan hatott a fényképezésre. Ez a maga stílusában már-már hibátlan film ritka jelenség az amerikai filmtörténetben. Rendezője életművében is sajátos helyet foglal el. A westernfilm stílusteremtő mestere ebben a ködös, ír világban, ezen a merőben más művészi területen is rendkívülit alkotott. Bebizonyította, hogy Murnau, Fritz Lang és az egész, feledésre ítélt némafilm tovább élhet – országhatárokon, évtizedeken túl, kereskedelmi szándékokat is megszégyenítve.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 1981/06 59. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7440

Cikk értékelése:

szavazat: 1205 átlag: 5.42