KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/június
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Norvég és NDK filmhét Budapesten

• Greskovits Béla: Esélylatolgatás Filmgyártásunk koprudukciós vállalkozásairól
• Koltai Tamás: Kacsafilozófia – háziszárnyassal Szegény Dzsoni és Árnika
• Kovács András Bálint: Ipari rituálé és nyelvi mítosz Beszélgetés Bódy Gáborral
• Barna Imre: Werther a kórházban A rét
• Ardai Zoltán: Kis nagy ábránd Atlantic City
• Zalán Vince: A gondolkodás menedéke Lindsay Anderson filmjeiről
• N. N.: Lindsay Anderson filmjei
• Wisinger István: „Egy kissé mindannyian bolondok vagyunk...” Budapesti beszélgetés Lindsay Andersonnal
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Zsugán István: Az érettség kora Az új görög film
• Molnár Gál Péter: A Zorbátlanított Hellász Jegyzetek Angelopuloszról
• N. N.: Theodorosz Angelopulosz filmjei

• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 2.
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A telhetetlen méhecske
• Gáti Péter: Egy festő tragédiája
• Varga András: A profi
• Zoltán Katalin: Tamás bátya kunyhója
• Greskovits Béla: A szénbányász lánya
• Peredi Ágnes: Gyilkosság a tajgán
• Kapecz Zsuzsa: A bojánai mester
• Hollós László: Flep, a róka
• Vanicsek Péter: Harc a vízen
• Greskovits Béla: Vámpírok bálja
• Simándi Júlia: Bölcs Jaroszlav
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Három szólamban Áprilisi műsorokról
• Báron György: Realizmus és dekadencia Luchino Visconti portréjához
KÖNYV
• Gaál István: Itáliai csoda némán Könyv az olasz némafilmről

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Lidércnyomás

Schéry András

 

Vajon honnan jöhet a „rontás”, amely megbénítja a multinacionális óriásvállalat életét? Természetesen csak a multinacionális fejéből, melytől köztudottan bűzlik a hal; no meg a „pokoli torony” irodaépület mellett elterülő temetőből, akár a boldog emlékű Fantomas valamelyik históriájában („memento mori, kapitalizmus!”).

René-Victor Pilhes Rontás című sikeres regényét profi mozicsináló vette kézbe: Jean-Louis Bertucelli, aki vagy tíz évvel ezelőtt egy algériai faluról készített dokumentumfilmmel tűnt fel, utóbb pedig a divattémákkal kellemesen pikáns adagolásban kikevert kommersz műfajában rendezkedett be sorozatgyártásra.

Magára valamit is adó rendező manapság nem csinál krimit társadalomkritikai él nélkül. A Pilhes–Bertucelli Co. még rá is dob egy lapáttal az engesztelhetetlenségből: náluk már nem is a kapitalista társadalom intézményeinek képviselőit (politikusokat, rendőröket, bírákat) fenyegeti vész, hanem magukat a kapitalizmus technokratáit s fellegvárukat. A jól adjusztált leleplezés azonban csak egy szokványos circulus vitiosus-történetet tár fel. A rendező kezdetben habozni látszik az újmódi politikai krimi steril műanyagszaga és a társalgási színművek „életessége” között, később egyértelmű, boldog önfeledtséggel adja át magát a legvadabb grand guignolnak, majd végül pironkodva észbe kap, és „nem ér a nevem”-et kiált. Felvonultatja a mai francia filmgyártás hétköznapi arcú színészgárdáját, s ezzel máris felmentve érzi magát a karakterizálás esetleges kötelezettsége alól.

A Lidércnyomás magyar címmel a forgalmazás alkalmasint saját áruját szándékozott minősíteni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/01 40-41. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8022