KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/június
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Norvég és NDK filmhét Budapesten

• Greskovits Béla: Esélylatolgatás Filmgyártásunk koprudukciós vállalkozásairól
• Koltai Tamás: Kacsafilozófia – háziszárnyassal Szegény Dzsoni és Árnika
• Kovács András Bálint: Ipari rituálé és nyelvi mítosz Beszélgetés Bódy Gáborral
• Barna Imre: Werther a kórházban A rét
• Ardai Zoltán: Kis nagy ábránd Atlantic City
• Zalán Vince: A gondolkodás menedéke Lindsay Anderson filmjeiről
• N. N.: Lindsay Anderson filmjei
• Wisinger István: „Egy kissé mindannyian bolondok vagyunk...” Budapesti beszélgetés Lindsay Andersonnal
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Zsugán István: Az érettség kora Az új görög film
• Molnár Gál Péter: A Zorbátlanított Hellász Jegyzetek Angelopuloszról
• N. N.: Theodorosz Angelopulosz filmjei

• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 2.
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A telhetetlen méhecske
• Gáti Péter: Egy festő tragédiája
• Varga András: A profi
• Zoltán Katalin: Tamás bátya kunyhója
• Greskovits Béla: A szénbányász lánya
• Peredi Ágnes: Gyilkosság a tajgán
• Kapecz Zsuzsa: A bojánai mester
• Hollós László: Flep, a róka
• Vanicsek Péter: Harc a vízen
• Greskovits Béla: Vámpírok bálja
• Simándi Júlia: Bölcs Jaroszlav
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Három szólamban Áprilisi műsorokról
• Báron György: Realizmus és dekadencia Luchino Visconti portréjához
KÖNYV
• Gaál István: Itáliai csoda némán Könyv az olasz némafilmről

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egy festő tragédiája

Gáti Péter

 

Művészsors! Ha ezt a borzongató szót meghalljuk, romantikus élettörténetek juthatnak eszünkbe sokat szenvedett, boldogtalan emberekről, akik értetlen koruk előtt járnak. Felsorolható ellenpéldák dacára, mélyen gyökeret vert sztereotípiákról beszélhetünk. Nicolae Mãrginearu alkotása oktatófilmként reprezentálja ezt a gondolkodásmódot.

Alig hihető, de a film főhősének az a tragédiája, hogy másként és mást akar festeni, mint a többiek, az elődök! Konfliktus nélkül tényleg nincs dráma, de művészpályák esetében ez a konfliktus szinte elengedhetetlen. Schiller például – hogy ne szakadjunk el túlságosan attól a kortól, amelyben a film játszódik – így ír erről a jelenségről: „A művész kétségtelenül korának gyermeke, de számára baj, ha egyszersmind neveltje vagy éppenséggel kegyeltje.”

Ştefan, a jobb sorsra érdemes festő kilóg a sorból, nem hódol be semmilyen ízlésterrornak. Autonóm személyiségének azonban csak egyetlen megnyilvánulását tudjuk azonosítani – a szenvedést. A múlt századi, franciás eleganciát utánzó román szalonokban forgolódó művészetpártoló mecénások, demagóg akadémisták és újat akaró, lyukas zsebű ifjú piktorok ehhez a gyötrődéshez asszisztálnak. Az idealizáló romantika annyira átszövi a filmet, hogy a látható történet mögül kikopik a kor, így a festő összeütközéseinek tétje érdektelenné válik. Nem is tudjuk meg, hogy hősünk mássága tulajdonképpen miben áll, tüntető magánya milyen értéket takar. A rendező végigvonszolja hősét a romantikusnak beállított létforma minden stációján. Ştefan végül nagy és elismert művész lesz, de fokozatosan megbénul, így festőként elveszíti élete értelmét. Nincs is más hátra, mint halk hegedűszó kíséretében – az egykor vágyott siker árnyékában – exitálni.

Ezt a filmen végigvonuló állandó kínlódást sztereotip gyönyörűséggel fotografált festői képek kísérik, kiglancolt bútorraktárnak vagy múzeumi tárlónak is beillő díszletek között.

A művészet sine qua non-jának tartott eredetiség ebben a filmben sehol sincs jelen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/06 48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6816