DVDTébolyultPápai Zsolt
Unsane
– amerikai, 2018. Rendezte: Steven Soderbergh. Szereplők: Claire Foy, Joshua
Leonard, Jay Pharoah. Forgalmazó: Gamma Home Entertainment. 98 perc.
Több
mint két tucat nagyjátékfilm és negyven sorozatepizód megrendezése után Steven
Soderbergh-et ugyanaz a pionírszellem vezeti, mint nyolcvanas évekbeli
indulásakor. Legújabb munkájában a thrillerműfaj különböző altípusainak
leltárját nyújtja, egyúttal új fényképezéstechikákkal kísérletezik. A Tébolyult az avantgárd lendülettel,
extrém rövid idő alatt, uzsonnapénzből forgatott munkái sorát gazdagítja
(mindössze tíz nap alatt készült, alig másfél millióból), és már a bemutatója
előtt szép híre kelt, ugyanis Soderbergh – aki nem csak rendezőként, de
operatőrként és vágóként is jegyzi a filmet – egy iPhone-nal (egy iPhone 7 Plus
kamerájával) vette fel az egészet. Ez önmagában elég lenne ahhoz, hogy
érdekessé tegye a filmet, de a Tébolyult
szerencsére nem csak emiatt érdekes.
A
történet hőse Sawyer Valentini (az őt alakító Claire Foy épp mostanában lép át
a tévés szerepek világából a nagyköltségvetésű filmekébe), akit szörnyű múltja
kísérti, egy szexuális zaklatás emléke gyötör. Hogy szabaduljon ettől, új
városba költözik, és új munkát keres, mégis démonai foglya marad, ezért elmegy
egy pszichiátriára, ahol viszont nem segítenek rajta, ellenkezőleg:
bentmarasztalják, és pokoljárásra kényszerítik.
A Tébolyult szabályos filmtörténeti
enciklopédia: mintha Soderbergh a Fuller-féle Shock Corridort ötvözné Polanski Iszonyatával, de közben a klasszikus thriller hagyományaira is
épít. Kivált a műfaj egyik legrégibb változatára, a ‘woman-in-peril’-formulára,
illetve a pszichothrillerek tradíciójára alapoz, de a protagonista sármjától
megbabonázott antagonistát mozgató borzongatásmozikat is megidézi (Végzetes vonzerő, Játszd le nekem a Mistyt!). Az ágasbogas filmtörténeti referenciák
többrétegű szerkezetet rajzolnak ki. A Tébolyult
egyik dísze a struktúrája, az, hogy jóllehet van egy világos, minden
momentumában tökéletesen érthető és könnyűszerrel felfejthető rétege (eszerint
a film egy szörnyű konspirációról szól, aminek Sawyer a szenvedő alanya), de
értelmezhető – mégpedig végig! – tudatfilmként is, melyben tehát a jelenetek a
főhősnő fejében játszódnak.
A
tudatfilmek világának megteremtéséhez jött jól az iPhone, amely ragyogóan
deformálja, szűkíti–tágítja a teret, az pedig kiváltképpen szimpatikus, hogy
Soderbergh végig önmérsékletet mutat, és meg sem próbálja a kézből vett, kócos
snittekkel operáló filmek divatját követni. A zárlat néhány képsora kivételével
végig statikus – jobbára nagy mélységű – kompozíciókat épít, amiket néhol a
személyek és tárgyak szokatlan elhelyezésével bolondít, önfeledten, de nem
öncélúan játszva a képsíkokkal. Amiképp ez a játék, úgy az is jól áll a
filmnek, hogy Soderbergh maradéktalanul kiaknázza az elmegyógyintézetek
enteriőrjeinek eredendő szürreáliáját, sőt alkalomadtán – mint a kék színű
gumiszobában játszódó jelenetekben – rá is erősít erre, mintegy előkészítve a
kékbe pácolt végkifejletet.
A Tébolyult korántsem tökéletes, itt-ott öreg
klisék ballasztja nehezíti el, máskor – éspedig épp a tetőponton – a
feszültségadagolása nem perfekt, mégis fontos film, már azért is, mert „üzenetnek”
sincs híján: elkap, megmutat valamit a szexuális zaklatás áldozatokra gyakorolt
hatásából és lélekpusztító természetéből.
Extrák: Werkfilm.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
