KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/május
• Létay Vera: Kis pörköltek és nagy eszmék A mérkőzés
• Zalán Vince: Magyarra fordította... A pogány madonna
• Zsugán István: Egy vezeklés története Beszélgetés Gábor Pállal
• Kézdi-Kovács Zsolt: A valóság és az álom Vita a filmforgalmazásról
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (3.)

• Zalán Vince: Makk mozijában
• Szörény Rezső: A tornádó, melynek neve Makk Károly
• Jancsó Miklós: A jelenlét embere
• N. N.: Makk Károly filmjei
• Elbert János: Grúz ellenpontok Néhány interjú magánügyben
• Hegedűs Zoltán: Elindult a rue des Halles-ból Az élő René Clair
• Bajomi Lázár Endre: A patafizikus filmrendező Az élő René Clair
• N. N.: René Clair filmjei Az élő René Clair
• Nemeskürty István: Gorkij bűvöletében Mark Donszkoj (1901–1981)
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Szerzői filmek – egy sovány tehén esztendeje Sanremo
• Bikácsy Gergely: A mormon család és a kínai vasút Lille
LÁTTUK MÉG
• Dániel Ferenc: Az első nagy vonatrablás
• Koltai Ágnes: Hamburgi betegség
• Báron György: Óvakodj a törpétől!
• Iván Gábor: Bátorság, fussunk!
• Sólyom András: Nyári rét
• Fekete Ibolya: Sheila Levin meghalt, és New Yorkban él
• Kovács András Bálint: Éjjjel-nappal énekelek
• Ambrus Katalin: A félhold árnyékában
• Bikácsy Gergely: Építs házat, ültess fát!
• Koltai Ágnes: Hét januári nap
TELEVÍZÓ
• Vígh Károly: A Századunk új sorozatáról Végjáték a Duna mentén
• Loránd Gábor: Televízió és történelem Egy tanácskozás tanulságai
• Bognár Éva: Az értelem operája Weill–Brecht: A hét főbűn
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: A csend és a mű
POSTA
• Berezsnyei L. Ottó: Kubrick Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A békák királyt választanak

Harmat György

 

A gyerekek aligha figyelnek arra, hogy e rajzfilmsorozatban kisebb fajta Dargay-retrospektívet láthatnak, viszont többnyire élvezetüket lelhetik majd a mesékben, ahogy ez a szerző egész estés filmjeinek (Ludas Matyi, Vuk) esetében is történt. Habár a sorozat összeállítása nem a legszerencsésebb, hiszen a demokráciát rémuralomra felváltó békák története és Arany házasságtörési „víg balladája” nem feltétlenül kisgyermekeknek való mulatság, a többi darabbal ellentétben.

Dargay Attila tiszteletre méltóan ragaszkodik „mániájához”: többnyire nemes irodalmi alapanyagból szórakoztató produkciókat készít, megbízható színvonalon. Több filmjét így együtt látva kiderül, mennyire egységes rajzi világa. Erős kontúrú karakteralakjai lágy háttér előtt mozognak, stílusa kedvesen karikaturisztikus. Természetesnek vesszük, hogy krumpliorrú ember- és bumfordi állatfigurái szinte mindannyian emlékeztetnek egymásra. Vonzó Dargay humora és ötletessége. E tekintetben is számíthat munkatársaira: a Pázmán lovag egy jelenetében például tüneményes Sajdik-medvebőr lóg a falon; Sajdik Ferenc volt a film háttértervezője is. (Kettejük együttműködéséből született Dargay közkedvelt sorozata, a Csukás István történeteire épülő Pom-Pom meséi.)

A filmek dramaturgiai gyengéi, sajnos, sokat rontanak az összhatáson. A La Fontaine-mesék például kissé vontatottak, s egy idő után unalmassá válnak. A verbalitás uralkodó szerepe pedig még akkor is zavaró, ha tudjuk, hogy a kisgyerekek kedvelik az egyszerre elmondott és megmutatott mesét. Ha viszont a szöveghez képest alig van mit mutatni, mint A három nyúlban gyakorta, akkor az nemigen köti le a figyelmet. E szempontból a legbántóbb példa az egyébként invenciózusan megmintázott

Pázmán lovag. Itt aztán „minden meg van rajzolva”. Minden egyes sor. „Ujjal mutat rá a gyermek, / Ölbe sír az aprócseprő” – írja Arany. Dargay a szöveg elhangzásával egyidőben ugyanezt mutatja. Azaz mindent kétszer mond. A legmerészebb változtatás az, hogy Arany

Pázmánjával ellentétben („...egyszer-kétszer / Kiköhent az őszi ködbe”) Dargayé csak egyszer köhent.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/10 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6302