KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/július
• Gombár Csaba: Megjegyzések a politikai filmről?
• András László: A kecske mekegése Az áldozat
• Pilinszky János: A szabdesés logikája Kígyótojás
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Filmrulett Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai
• Zalán Vince: A filmvilág másik fele Taskent
• Bikácsy Gergely: Tükröm, tökröm... Oberhausen

• Kardos Ferenc: Jegyzetlapok
• Kézdi-Kovács Zsolt: Technika és szorongás Alfred Hitchcock halálára
• N. N.: Alfred Hitchcock filmjei
• Bársony Éva: „Érezni a premier plant...” Riport a filmszínészképzésről
• Szász Péter: Ki ölte meg a Halált?
• Molnár Gál Péter: Humphrey Bogart, a leélő
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A sáska napja
• Koltai Ágnes: Előttem az élet
• Gervai András: Az autóstoppos
• Szendi Gábor: A férfi, aki szerette a nőket
• Koltai Ágnes: A varsói polgármester
• Bende Monika: Az autóbusz akció
• Harmat György: Félek
• Veress József: Az ötödik évszak
• Sólyom András: Júliusi találkozás
• Hegedűs Tibor: Ki öli meg Európa nagy konyhafőnökeit?
• Fenyves Katalin: A Romeyke-ügy
• Kendrey János: Hintó géppuskával
• Loránd Gábor: Őrlődés
• Sólyom András: Picasso kalandjai
• Tótisz András: Karate – A legerősebbek
• Hegyi Gyula: Üzenetek a börtönből
• Kulcsár Mária: Vágyak idegenben
• Veress József: Evezz egyedül
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Ami jó, és ami nem Miskolc
• N. N.: Díjnyertesek Miskolc
• Csala Károly: A humor diadala München
• Sándor Iván: Ki itt a bálanya? Csurka István drámájának tévéváltozata
• Fábián László: Közösség és környezetformálás beszélgetés Nicolas Schöfferrel
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Ranódy-filmek a képernyőn
• Karcsai Kulcsár István: Elia Kazan-sorozat
KÖNYV
• Györffy Miklós: Godard, Herzog, Schroeter Egy nyugatnémet könyvsorozatból
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Szalad, szalad a filmcím... Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Bolesław Michałek és Rolf Richter

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Biomozi / Genetika

Hódosy Annamária: Biomozi

Zöld filmek

Sághy Miklós

Mehet-e az ökofilmek által a világ elébb?

 

A globális ökológiai problémák (túlnépesedés, túlfogyasztás, környezetszennyezés stb.) helyi, azaz magyar diskurzusa és művészi, filmes reprezentálása – valószínű a kérdés átfogóbb jellege miatt – korántsem mondható bőségesnek. Részben ezért tekinthető Hódosy Annamária Biomozi (Ökokritika és populáris film) című munkája hiánypótlónak és aktuálisnak, részben pedig nyilván az ökológiai krízis egyre égetőbb volta miatt. A kötetben a lokalitás és globalitás kettőse oly módon is megjelenik, hogy amíg a fókuszban az egyetemes (nem magyar) filmipar és filmművészet alkotásai állnak, addig az elemzések – jóllehet árnyaltan és értőn mutatják be elsősorban a témát érintő angolszász szakirodalmat – mégiscsak a magyar öko-diskurzust építik és gazdagítják.

A biomozi elnevezés a mozgóképi alkotások azon típusát jelöli a szóban forgó munkában, amely színre viszi az ökológia válság problémáját. A szerző célja elsősorban nem az, hogy az ember által előidézett természetpusztítás következményeinek nyilvánvaló filmes példáira, színreviteleire mutasson rá, hanem éppen ellenkezőleg, analízisei a művek rejtett és közvetett öko-utalásainak feltérképezését célozzák. Az ember és természet viszonyának mozgóképi ábrázolásakor tehát elsősorban a látens tartalmak érdeklik Hódosyt, és elemzéseinek kritikája éppen a „láthatatlan” (ideológia, természet- és emberfelfogás) láthatóvá, mondhatóvá és ezáltal elemezhetővé tételére irányul. E felfogás előfeltevése, hogy a „láthatatlan”, nem nyilvánvaló tartalmak (is) erősen hatnak ránk, jelentősen meghatározzák a gondolkodásunkat, világképünket, így ezekkel elengedhetetlenül szükséges foglalkozni.

A rejtett jelentések ökológiai szempontú feltárása izgalmas és eredeti elemzéseket eredményez a kötetben mind a tömegfilmek, mind a művészfilmek esetében. Andrej Tarkovszkij rendezte Solaris analízise például a főszereplő tudós, Kelvin világképének alakulását meggyőző módon elmozdulásként írja le az emberközpontú (antropocentrikus) nézőpontból a természetközpontú (ökocentrikus) perspektíva felé, Darren Aronofsky Noéjának antagonistája, Tubal-cain elképzeléseiben pedig a liberális-individualista filozófiai hagyomány természetfelfogásának árnyoldalaira ismer rá a szerző.

A mozgóképek vizsgálatai többek közt olyan elemzési szempontokat helyeznek még előtérbe, mint a vallás és természet, az állat és ember viszonya, a vámpírok „túlfogyasztása”, valamint a fizikai és mentális betegségek összefüggése a környezetszennyezéssel. A feminista perspektíva ugyanakkor végig meghatározó a kötetben. Ennek magyarázata, hogy a természet és a nő rokonítása oly mértékben elfogadott a patriarchális társadalmakban, hogy az előbbi meghódítása a maszkulin kultúra áltál mindig együtt jár az utóbbi igába hajtásával. Ezt a logikát mutatja ki például a kötet az Armageddonban, ahol a veszedelmes aszteroida elpusztítása összekapcsolódik a lázadó nő, Grace megregulázásával, vagy a Jurassic Worldben, ahol a rámenős üzletasszonynak, Claire-nek a tökéletes (azaz engedelmes) nővé alakítása párhuzamba állítható a raptorok megszelídítésének folyamatával. Érdekes, ám kétségtelenül indokolt módon Hódosy a természeti katasztrófa elkerülésének lehetőségét is a feminitáshoz kapcsolja mondván: a nőket jellemző empátia teheti képessé az emberiséget a férfias antropocentrizmus meghaladására, az együttműködésre a kölcsönös függőségi viszonyokban létező természettel, egyszóval a Föld megmentésére.

A kötet érthetően, jól követhetően vezeti be olvasóját az ökokritika aktuális irányzataiba, melyeknek téziseit, szempontrendszerét ötletesen alkalmazza választott filmpéldáinak elemzésére, ember és természet viszonyát érintő mélyrétegeinek feltárására. S mindez nemcsak a populáris filmek vizsgálatára igaz, melyek kizárólagosságát ígéri a kissé félrevezető alcím (Ökokritika és populáris film), hanem többek közt Tarkovszkij vagy Lars von Trier műveinek természetfilozófiáját is meggyőzően térképezi fel a szerző. A Biomozi úttörő az ökokritikai szempontok filmes alkalmazásában Magyarországon, és amellett, hogy izgalmas szellemi kalandot kínál olvasójának, a filmelemzések segítségével még megszívelendő megoldási javaslatokat is sugall az ökológiai válság elhárítására.

 

Tiszatáj Alapítvány, Szeged, 2018.

 

 

 

 

 

    

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/05 21-22. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14072