DVDA tolvajPápai Zsolt
Le Voleur/The Thief of Paris – francia–olasz, 1967. Rendezte: Louis Malle. Szereplők: Jean-Paul Belmondo, Geneviève Bujold, Marie Dubois. Forgalmazó: Fantasy Film. 117 perc.
Az ezerarcú Louis Malle a francia újhullám talán egyetlen rejtőzködő szerzője volt, akinél soha nem lehetett tudni, éppen milyen típusú, tónusú vagy műfajú filmen dolgozik: a noir tapintású bűnfilmtől (Felvonó a vérpadra) a szatíráig (Zazie a metrón), a kosztümös mozitól (Viva Maria!) a társadalomtudatos drámáig (Magánélet) terjedt a skála. Malle már indulásától virgonc szellemű, később örökösen új utakat kereső rendező volt, ezért kapott hideget, meleget egyaránt. A csak kevesek által üdvözölt, sok elemző és kritikus részéről viszont elmarasztalt vagy egyszerűen nemlétezőnek tekintett A tolvaj több szempontból is különleges – hogy ne mondjam: ellentmondásos – film: halad a korral, de hátrafelé pislog.
Egy ízig-vérig modern témát klasszicizáló stílusban tálal. A XIX. század derekán Franciaországban, Belgiumban és Angliában játszódó történet középpontjában egy érzelmileg és anyagilag kifosztott, ekképpen hosszú távon traumatizált fiatalember áll. George Randal nagy pénz és nagy szerelem várományosa: szülei halála után bácsikája őrködik mesés öröksége felett, unokahúga pedig várja a felnőttkort, hogy végre hozzámehessen. Amikor Randal hazatér a katonaságból, hogy átvegye fele királyságát és elvegye unokahúgát, két hír sokkolja: pénzét elsikasztotta, szerelmét pedig eljegyeztette a bácsikája. Randal úgy oldja meg a problémát, hogy ellopja unokahúga jövedőbelijétől a családi ékszereket, ezzel egyetlen vagyonától fosztva meg riválisát. Hősünk akciója sikeres, a házasság terve ugyanis dugába dől, ő maga pedig gazdag lesz. Mégsem lel lelki békére, és ettől kezdve országok között ingázó tolvajként dolgozik.
A filmben – akárcsak Malle életművében, illetve a modernista rendezőknél gyakran – igen hangsúlyos a kóborlásmotívum. A művészalteregóként is értelmezhető hős folytonos utazása és szakadatlan kutakodása magányának egyszerre oka és okozata, és ezt a magányt a pazar üzleti sikerek sem képesek feloldani, sőt még az sem, hogy gyermekkori szerelmével ismét egymásra találnak. Randall valójában nem a burzsoákat, hanem magát lopja meg. A férfi saját maga áldozata, hiszen – mint a film utolsó mondata nyomatékosítja – képtelen megszabadulni fiatalkori élményeinek emlékétől. Louis Malle mozijának érdekessége, hogy ennek a zűrös lelkivilágnak a feltérképezését többé-kevésbé hagyományos eszközökkel kísérli meg. A tolvaj modern darab, amennyiben erősen szubjektív, ugyanakkor az elbeszélőmódja klasszicizáló. Malle úgy teremt lélektani realizmust, hogy közben a klasszikus elbeszélőtechnikákat alkalmazza – ha a film szerkezetét tekintjük, akkor csak a fokozott epizódszerűség tükröz némi modern hatást.
Emellett a film társadalomtudatossága sugall ilyesmit: a kapitalistákkal szembeni kirohanások, a forradalom gyakori felemlegetése (valamint a tolvajtársadalom tagjainak lefestése rokonszenves anarchistákként és művészekként) mintha 1968 tavaszát jeleznék előre. Malle munkájának klasszicizáló tendenciái a modernizmus híveit, a modern jellege pedig a sűrűbb szövésű és sodróbb cselekményű filmekre éhes közönséget tántorították el. A tolvaj ezért lett elfelejtett film, a köztudatból kihullott klasszikus.
Extrák: Előzetesek mellett néhány apró hanghibával, továbbá a 98. és 108. perc között a látvány folyamatosságát megtörő folyamatos képhibával kedveskedik a vásárlónak a forgalmazó. Több lemezen is leellenőriztem: ezek bizony szériahibák.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1605 átlag: 5.49 |
 |
|
