KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/szeptember
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Rózsa Miklós (1907-1995)
DOKUMENTUMFILM
• Lengyel László: Nyomorúság Szociofilm
MAGYAR FILM
• Turcsányi Sándor: Helyszínlelés Szomjas György roncsfilmjei
FORGATÓKÖNYV
• Szőke András: Boldog lovak Forgatókönyv-részlet
LENGYEL FILM
• Bikácsy Gergely: Lengyelvér Eltűnt filmévszakok

• Szilágyi Ákos: Klimov Mester és Margaritája Budapesti beszélgetés
• Schubert Gusztáv: A Farinelli-eset Árnyékfilmezés
FORGATÓKÖNYV
• Moldován Domokos: Róma angyala Kasztrált énekesek – Szinopszis
• Szőcs Géza: Róma angyala Kasztrált énekesek – Szinopszis
• Szentkuthy Miklós: Reflexiók a Heréltek próbafelvételéhez

• Gelencsér Gábor: A hang Corbiau: Farinelli
1895–1995
• Molnár Gál Péter: A külvárosi költészet dokumentaristája Marcel Carné
• Nánay Bence: Szegény B. B. Balázs Béla
• Kelecsényi László: Ólomsúlyú emlékkönyv hitehagyott filmbolondoknak A film krónikája
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Mi van? Égi manna
FESZTIVÁL
• Báron György: Rés a fogak között San Francisco
• Dárdai Zsuzsa: Másként filmezők Mediawave
KRITIKA
• Fáber András: Mah-jong és Wagner-ballada Tébolyító zörejek a Kék Villa körül
• Takács Ferenc: Special effect Elveszett gyermekek városa
LÁTTUK MÉG
• Hirsch Tibor: Mindörökké Batman
• Fáber András: A szabadság ösvényein
• Déri Zsolt: Leon, a profi
• Takács Ferenc: Casper
• Hungler Tímea: Atomcsapat Power Rangers
• Barna György: Rejtekhely

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Forgatókönyv

Reflexiók a Heréltek próbafelvételéhez

Szentkuthy Miklós

(Részlet)

Farinelli – a herélt operaénekes – szenvedélyesen beszélt arról próbafelvételeden, hogy ő mindig a természetellenességet szerette, és kvázi egy olyan esztétikát proklamál, hogy művészet és természetellenesség szinte azonos. A természetellenességgel kapcsolatban első gondolatom az volt, hogy milyen érdekes – erről Szerb Antallal sokat beszélgettem –, hogy az ember, német szóval: „Mangelwesen”, vagyis hiány-lény, ami annyit jelent, hogy nem elégszik meg azzal, amit a Természet, mondjuk a XX. században vagy régebben is már, az ember által produkált. Vagyis: mindig hiányzik neki valami! Beszélünk, de nem elégszünk meg a beszéddel, énekelni akarunk. Ez is minthogyha természetellenesség volna már. Most már szépen járunk két lábon, mert ugye Darwin megengedte, de ez nem elég: táncolunk. Van egy pofánk, valamilyen, és nem elég, hanem maszkokat viselünk. Álarcokat viselünk. Van szép kis hajacskánk és szakállacskánk. Nem elég a hajacskánk: parókát csinálunk – a XVIII. században egész tornyokat, pagodákat, hajpagodákat építettünk. Van bőrünk: ilyen, olyan, amolyan, de olyan nincs, amivel megelégednénk. Tetováljuk magunkat! Ha nem is mindnyájan, de az úgynevezett természeti népek, négerek, egyebek, tetoválják magukat. Nem elég, amit a Természet pillanatnyilag nyújt nekünk. És még a szerelemben is, nem elég – hogy úgy mondjam – a banális szeretkezés, mindenféle rafinériákat találunk ki. Fokozni kell.

Új Symposion, 1985/3–4.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/09 27. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=946