A második világháborús Mandzsúriában előrenyomuló szovjet csapatok két hátvéd-egysége nagysokára egy buddhista templomhoz érkezik, amely valójában a japánok környékbeli bunkerrendszerének központja. Mivel azonnal tűzharc kezdődik, nem lehet kétségünk: a történet hősei azzal a csapdával kerültek itt szembe, amellyel informátoraik mindezidáig riogatták őket. Joggal reméljük, hogy a hosszasan beharangozott japán cselfogás tartogat valami hátborzongató érdekességet. De Jurij Ivancsuk „háborús drámája” (inkább: pedagogisztikus hangolású kalandfilmje) a továbbiakban is csak a B-westernek igényességét és ötletgazdagságát közelíti meg. Izgató esztrádmuzsika, olykor egy öblös férfihang markánsan lírai éneke, végül a filmvászon-repesztő erejű szimfonikus zene – ezek maradnak a legmegragadóbb hatáselemek.
