KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/május
• Márton László: Az együttérzés díszletei Berlin, Alexanderplatz
• Györffy Miklós: Forgatókönyvírók részvénytársasága beszélgetés Michael Töteberggel
• Papp Zsolt: A szubjektív tényező Helke Sander és a nyugatnémet ’68
• N. N.: NSzK filmhét
• Zalán Vince: Péter és Pál Törvénysértés nélkül
• Schubert Gusztáv: A vaskorszak végén Szorításban
• Koltai Ágnes: Görbe folyosók Kiáltás és kiáltás
• Ardai Zoltán: A macska nyolc éve A „csehszlovák új filmről”
FESZTIVÁL
• Fáber András: Mit hoz a szél? Nantes
• Székely Gabriella: Kairó kék bársonya Kairó

• Barna Imre: Nulla rosa est A rózsa neve
• Kovács István: Maradandóság és mulandóság Beszélgetés Andrzej Wajdával
LÁTTUK MÉG
• Faragó Vilmos: Küldetés Evianba
• Nóvé Béla: Zeneszalon
• Báron György: A halálosztó
• Gáti Péter: Más, mint a többi
• Vida János Kvintus: A pokol katonái
• Bikácsy Gergely: A zsaru és a szex
• Biczó Dezső: Califar malma
• Tamás Amaryllis: Ez is elmúlik egyszer
KÖNYV
• Zalán Vince: Mécsláng

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ez is elmúlik egyszer

Tamás Amaryllis

A Nobel-díjas szerb regényíró, elbeszélő, költő, Ivo Andrić Zeko (Nyuszika) című, 1950-ben írt, a második világháború idején játszódó kisregénye nyomán készült film egy megalázott, a mások szemében nevetségesen elesett kisember legendája, Zeko szenvedéstörténete.

Hivatali és otthoni életét merev korlátok közé szorítja a főnöki és az asszonyi önkény, egyetlen alapvető kötelessége van: egész életében ellenvetés nélkül engedelmeskedni. A félelem, a megalázottság az ő sorsában tartós személyiségjeggyé vált már, jó szándékú lénye képtelen felismerni a „szemet szemért” elv regnálását. A német megszállás alatt szinte akarata ellenére sodródik az ellenállókhoz, olyanféleképp, ahogy a Szigorúan ellenőrzött vonatok élhetetlen kamaszhőse.

Meditatív-lírai hangvételű filmet látunk, megérint az andrići próza varázsa és ereje, az egyedüllét és az emberi szenvedés végtelenségének bensőséges ábrázolása. Ahogy Zeko szürke élete belevész az egyetemes történelem közönyös áradatába, felidéződik egy régi ars poetica: „Figyelmezni kell a legendák szavára – mert azok évszázados kollektív emberi törekvések lenyomatai, s belőlük, amennyire lehet, ki kell fejteni sorsunk értelmét.”


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/05 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5039