KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/március
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Mediawave ’2005

• Horeczky Krisztina: Retró, posztmodern, high-tech Fiatal operatőrök Budapestről
• Kubiszyn Viktor: Virtuálváros Budapest és a fiatal film
MAGYAR MŰHELY
• Reményi József Tamás: Valamit kezdeni Sorstalanság
• Muhi Klára: Párbeszéd és svédcsavar Herskó János filmjei
• Fésős András: Aczéltelefonok Beszélgetés Herskó Jánossal

• Köves Gábor: Hollywood ostora Howard Hughes csodálatos élete
• Schubert Gusztáv: Legek ura Aviátor
• Kolozsi László: Bűnbeesés után Japrisot mozija
• Juhász Balázs: Silencio Lynch-hangulat
• Bori Erzsébet: Kinézni a fejünkből Verzió emberjogi fesztivál
• Bán Zoltán András: Éles fény Susan Sontag: A szenvedés képei
TELEVÍZÓ
• Vaskó Péter: A tárgyak cirkusza Széljegyzetek a reklámkultúrához
ANIMÁCIÓ
• Csillag Márton: Priit és most AniFest 2.
• Kemény György: Józsefvárosi távlatok Nyócker-stíl
KRITIKA
• Báron György: Nyáron, görögbe Csudafilm
• Kolozsi László: Matracsír Belső tenger
LÁTTUK MÉG
• Nevelős Zoltán: Utolsó élet az univerzumban
• Bori Erzsébet: Bűnök
• Vincze Teréz: A kis virtuóz
• Kárpáti György: Fűrész
• Kolozsi László: Anya és a szerelem
• Csantavéri Júlia: Éjfél után
• Kolozsi László: Egy hulla, egy falafel és a többiek
• Csillag Márton: A por
• Ardai Zoltán: Kerülőutak
• Teszár Dávid: Átok

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Bűnök

Bori Erzsébet

 

Bár ráüttetett a Dogma hitelesítő pecsétje, az csak a manifesztum programpontjainak és a „szüzességi fogadalomnak” a betartásáért szavatol. Attól a film még lehet rossz. A Bűnöket nem nevezném éppen rossznak, ígéretesen indul, vannak nagyszerű, hiteles pillanatai, de aztán félresiklik, és olyan melodráma lesz belőle, mint annak a rendje. Viszont a skandináv börtönviszonyok itteni képére még sokáig emlékezni fogunk.

Az egyik hősnő Anna, 35 éves, most végezte a szemináriumot, és frissen felszentelt lelkészként egy börtönben kap munkát. Vele egy napon érkezik Kate, akit gyerekgyilkosságért ítéltek el: drogfüggő volt, napokra egyedül hagyta a kislányát, aki szomjan halt. Azóta leszokott, és rabtársai azt beszélik róla, hogy csodatevő ereje van a kezének, érintése meggyógyítja a beteget, megszünteti a fájdalmat. És egymást érik a csodás események: a meddőnek tartott Anna teherbe esik, a rokonszenves, fiatal smasszer és Kate egymásba szeret, a kábítószeres elítéltek könnyedén lejönnek a szerről, hiszen Kate kézrátétellel enyhíti a megvonási tüneteket, az istentiszteletek látogatottsága örvendetesen növekszik... De közben gyülekeznek a viharfelhők: az egyik börtönőr fenyegető leveleket kap; a családját dílerkedésből eltartó elítélt nehezen tűri, hogy rontják az üzletét; a szerelmesek lebuknak; kiderül, hogy Anna magzatának genetikai rendellenessége van. A szebb jövő, a csodatételek, a megváltás egyetlen reggeli órán foszlanak semmivé. De találóbb megfogalmazás leomlott kártyavárról beszélni, mert a viharosan gyors melodramatikus kimenetel visszamenőleg leleplezi az egész történet konstrukció-jellegét.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/03 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4825