KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/június
KRÓNIKA
• Balázs Béla: Greta Garbo
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: Kedves Olvasónk!
MAGYAR MŰHELY
• Bikácsy Gergely: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• Fehér György: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• Grunwalsky Ferenc: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• Koltai Lajos: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• Monory M. András: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• Szabó István: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• György Péter: Öntudat és lázálom A Munkás a magyar filmben

• Bikácsy Gergely: Idióták a családban Chaplin, Keaton, Tati
• Török Gábor: Csöndjátékok Samuel Beckett és a Film
• Szemadám György: Papírdémonok Japán animációs filmnapok
• Csantavéri Júlia: Archív tengervíz Új olasz filmekről
KRITIKA
• Schlett István: 150 vagy 250 golyó? Vérrel és kötéllel
LÁTTUK MÉG
• Báron György: A halálraítélt
• Tamás Amaryllis: A parafenomén
• Koltai Ágnes: A mélység titka
• Szemadám György: Nem vagyunk mi angyalok
• Barna Imre: Lambada, a tiltott tánc
• Székely Gabriella: Gyilkos lövés
• Tamás Amaryllis: A kis Afrodité
• Nóvé Béla: Kötéltánc
• Ardai Zoltán: A Vadnyugat fiai

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Nem vagyunk mi angyalok

Szemadám György

 

A nemzetközi filmbiznisz császárai jóideje rájöttek, hogy az úgynevezett törvényes rend immár a nézők minimális rokonszenvére sem számíthat, hogy nincs avultabb filmhős a törvénytisztelő seriffnél. Ennek a felismerésnek a jegyében váltak mind undokabbá a „zsaruk”, és mind rokonszenvesebbé a bűnözők. Neil Jordán filmjének is két nagyon szeretetreméltó börtöntöltelék a főhőse, olyasfélék mint a Törvénytől sújtva hősei. Hogy miért kerültek börtönbe, azt már nem is annyira fontos, hogy tudtunkra adják. A lényeg az, hogy kívülrekedtek, nem férnek bele a Rendbe. A börtön mértékre szabott világa után azonban újra csak a fegyelem penitenciája a sorsuk, egy szerzetesrend életébe csöppennek bele, ahol groteszk értetlenségük egyfajta emelkedettebb szellemiségnek látszik. Egymás után sorjáznak ugyan a sztereotípiák – a szadista, vérszomjas börtönigazgató, az összebilincselt szökevények – mégis nagyon jól szórakozhatunk ezen a krimikomédián. Róbert de Niro olyan ripacsosan eltúlzott gesztusokkal és mimikával bohóckodja végig ennek a kicsit útszéli, kicsit simlis, kicsit balek börtöntölteléknek a szerepét, hogy az ember nem is érti, miért olyan fergetegesen jó mégis. Nálunk még ismeretlen partnere – Sean Penn – semmiben sem marad el tőle. Ez a folyton kínos helyzetekbe gabalyodó kishal leginkább a népmesék félkegyelmű mihasznájára emlékeztet, akit – miért, miért nem? – az isteni kegyelem a megvilágosodás pillanataival ajándékoz meg. De hát nem ez az egyetlen csoda a filmben. A jótékony véletlenek olyannyira szoros láncolatot alkotnak, ahogyan az csak egy mesében létezhet. Vagy egy ilyen kellemes szórakozást ígérő filmben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/06 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4369