KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/január
KRÓNIKA
• Takács Ferenc: Tony Richardson

• Jeles András: Küzdelem Napló
SPIKE LEE
• Turcsányi Sándor: New York fényei
FOLYTATÁSOS TÖRTÉNELEM
• Szilágyi Ákos: Tévé-Borisz és Videó-Misa Folytatásos történelem (2.)
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: A DeMille-örökség Pordenone
ROSSELLINI
• Bikácsy Gergely: Vulkán, jégcsap, könnyek Rossellini és a Stromboli
KRITIKA
• Spiró György: Egy műfaj, ami nincs Száműzöttek
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Rosalie vásárolni megy
• Turcsányi Sándor: Hamis a baba
• Schubert Gusztáv: Kősikoly
• Kovács András Bálint: A Halászkirály legendája
• Hegyi Gyula: Harley Davidson és a Marlboro Man
• Fáber András: Csak egy lövés
• Sneé Péter: Doc Hollywood
• Bíró Péter: Leszámolás Kis-Tokióban
• Békés Pál: Delicatessen
• Tamás Amaryllis: Visszatérés a kék lagúnába
KÖNYV
• Takács Ferenc: Össz-kelet-európai szemle MOVEAST – 1.
ELLENFÉNY
• György Péter: A háború

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Doc Hollywood

Sneé Péter

Mainapság egy kórusból zeng föl a túlhajtott vadság és az álmos szelídség dicsérete. Michael Caton-Jones rendező az utóbbival untatja kedves közönségét. Egy erőnek erejével Amerikában is újra galvanizált mítoszra emlékeztet, a szent együgyű vidékiességére. Mennyivel rokonszenvesebbek a távoli porfészek lakói a nagyvárosok elidegenedettjeivel szemben! Lám csak, a sütőtökjére méltán büszke dél-carolinai Grady valóságos mesevilág a keleti partról érkezett és Hollywoodba tartó orvos számára. Sajnos, ekként is díszletezett, és jelmezei is ennek megfelelőek. Vagy menten elandalodunk a látványtól, vagy hallgathatjuk az arrafelé bizonyára oly gyakori, édeshangú wurlitzert, s antul rosszabb. Lassított felvételek érzékeltetik a lírai lágyságot, s egyébként is teli van művészettel e vígjáték, mely kategóriáról viszont közismert a tengeren túl, hogy nem bohó mulatságot jelöl, hanem olyan történetet, melyet nyugodtan megtekinthet a kiskorú is, mivel hősei vérontás és szex nélkül jutnak el a boldog beteljesülésig.

Ezúttal kissé lassúak ugyan, de legalább marad elég idő a technikai finomságokban való elmélyedésre. Kivált az operatőr szolgál meglepetéssel: rendre elfelejti élesíteni a képet. Az így nyert kellemes, puha ködbőlt azután egy határozottan csábos arcél villan olykor elő. Már nem a hagyományos szőke démon valamelyik leszármazottja, hanem a mostani mód szerint egzotikus vonásoktól pikáns. Ha egyébért nem, Julie Warren miatt érdemes megnézni a filmet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/01 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=132